Az év végi gála mottója nem lehetett volna ennél találóbb... Hisz az esemény pontosan erről szólt: közös értékeink felmutatásáról, amely értékek időtállóságuk révén hosszú évtizedeket, generációkat ívelnek át... Ezen értékek közül a gála napján talán az összetartozás érzése volt a legfontosabb. Osztoztak ebben jelenlegi és volt játékosok, szurkolók, sportszakemberek és sportvezetők: mi, a magyar sportért, a magyar asztanitenisz sportért rajongó felnőttek és gyerekek! Az összetartozáson túl a büszkeség a másik emberi érzés, amit talán mindannyian éreztünk. Ezen az estén újra büszkék lehettünk régi bajnokainkra, mai éljátékosainkra, büszkék lehettünk Tóth Krisztára, büszkék lehettünk a magyar asztalitenisz sportra! És büszkék lehetünk arra is, hogy tudtunk alkalmat teremteni, hogy együtt ünnepeljük a sportág kiválóságait, megünnepeljük a magyar asztalitenisz sportot és értékeit. Elévülhetetlen szerepe volt ebben természetesen a főszervezőnek, Fazekas Péternek, az ötletet felkaroló szponzoroknak, kiváltképp a Decathlonnak és Pósfai Gábornak, és a MOATSZ minden munkatársának, aki a szervezőmunkában részt vett. De a legfontosabb szerepe természetesen a Gálán "fellépő" játékosoknak, legendáknak volt: hisz ők tettek talán a legtöbbet azért, hogy legyen mit ünnepelnünk! A közösen átélt élmények, az év vége előtti sportünnep után már maga a kérdés is zavarba ejtő: ki lehet-e fejezni a fentiek értékét pénzben, millió forintban... Tudjuk-e számszerűsíteni, mennyivel gyarapodott a szurkolók száma; hány emberhez jutott el az asztalitenisz azok közül, akikhez korábban nem; hány gyerek kapott kedvet, új lendületet, hogy ezt a csodálatos sportot űzze? Ha ez a szám nullától különböző - és ebben mindannyian bizonyosak lehetünk -, az pénzben egészen biztosan nem kifejezhető. Bátran vállalom tehát, hogy továbbra is keresni fogjuk, és meg fogjuk ragadni azokat az alkalmakat, amikor ünnepelhetünk, összetartozhatunk, és büszkék lehetünk. A sportvezetők dolga, hogy ennek szervezési és anyagi feltételeit megteremtsék, a szakemberek és játékosok dolga, hogy eredményeikkel, értékteremtéssel adjanak okot az ünneplésre, a szurkolók és pingpong rajongó közönség dolga pedig, hogy minderről mit sem tudjon, csak a nagyszerű sportélmény közepette a végeredményt érezhesse: hogy összetartozunk és büszkék vagyunk! Köszönet ezért a feledhetetlen estéért minden generáció bajnokának, legendáinknak, éljátékosainknak, Tóth Krisztának! Büszkék vagyunk Rátok, és köszönjük, hogy egy kis részt kaptunk Belőletek! Mi pedig tanuljunk meg újra összetartozni, aznap este - generációkon átívelően - tökéletesen sikerült!

Nátrán Roland