Veterán Eb-ről, közgyűlésről, 4 év tapasztalatairól beszélt Nátrán Roland a rádióban
Nátrán Roland a Magyar Asztalitenisz-szövetség elnöke volt a Trend FM forgó című műsorának vendége március 24-én, pénteken. A kérdéseket Mezei Dániel tette fel.
Mezei.Dániel: Magyarország rendezhet egy veterán világversenyt, lehet, hogy erre sokan azt mondják, hogy és akkor? De gondolom, nem olyan könnyű megszerezni ebben a sportágban egy ilyen eseményt.
Nátrán.Roland: Az a furcsa helyzet áll fenn a veterán világversenyekkel kapcsolatban, hogy ezek a legnehezebben megszerezhető versenyek.
M.D.: Miért?
N.R.: Azért mert a szervező országnak, szervező városnak, szervező szövetségnek ezek jellemzően anyagi megtérüléssel járó versenyek. A veterán sportolók azok, akik költekeznek a versenyen, és nem csak sportszakmai, hanem turisztikai szempontból is jelentős vásárlóerőt képviselnek. Ráadásul ott nincsen létszámbeli megkötés, tehát több ezres létszám várható a résztvevők tekintetében. Tehát elsősorban az anyagi megtérülés az, ami kifejezetten vonzóvá teszi ezeket a versenyeket, és ezért nehéz megszerezni.
M.D.: Hány ember érkezhet egy ilyen kontinensviadalra?
N.R.: A mi várakozásunk szerint ezer főn felüli, tehát 1200-1500 főre tehető a versenyzőknek a létszáma. Jellemző, hogy őket elkísérik csapattagok, edzők, gyúrók és elkísérhetik őket potenciálisan családtagok is. Azért szerettük volna ezt a veterán Európa-bajnokságot, azon felül, hogy a rendező ország szempontjából mindenképpen egy szép reményű verseny, mert abban a félévben 2019-ben világbajnokságot is rendez Budapest, illetve Magyarország. A mi koncepciónk az volt, amit az európai szövetségnek tálaltunk, hogy a veterán Eb résztvevői közvetlenül a világbajnokságot megelőző héten történő versenyrendezés esetén jó eséllyel ott fognak maradni a világbajnokságon. Tehát mintegy 1000-1200 főt megalapoz nézőközönségnek, őket majdnem biztosra vesszük, hogy ott fognak maradni a fő eseménynek számító sportszakmailag és a szurkolók szempontjából legfontosabb világbajnokságra. Ez a koncepció nyert támogatást, és ily módon nem túlzás azt mondani, hogy 2019-ben Budapest lesz a világ asztalitenisz fővárosa. Hiszen januárban World Tour-versenyt rendezünk, majd április-májusban veterán Eb-t és utána a világbajnokságot rendezzük meg. Tehát világ főváros lesz Budapest asztalitenisz szempontból, és még csak májusban fogunk járni.
M.D.: Azon gondolkodom..., mondtad, hogy profitábilis a nagy világesemények közül a veterán Európa-bajnokság. Hol térül ez meg? A nevezési díjakból, az itt töltött vendégéjszakákból? Hol van a profit?
N.R.: Ez a kettő. A nevezési díjat és az ellátás költségét fizetik be a versenyre nevező versenyzők. Ez természetesen a rendező ország és az Európai Asztalitenisz-szövetség között oszlik meg, tehát jogdíjat kell természetesen fizetnünk. Ez az, ami közvetlenül a versenyrendezés költségeit képes finanszírozni. Lássuk be, azért itt olyan versenyzőkről van szó, akik éles versenyző korukban világbajnoki és Európa-bajnoki címeket szereztek. Tehát azért egy negyvenéves játékosnak a játékában gyönyörködni még nézők szempontjából sem irreleváns, nem beszélve a hazai veterán sportolókról. Ezekből a bevételekből megtérül a versenyrendezés és minden más, amit itt elköltenek pénzösszeget ezek a versenyzők, az természetesen a várost, a szolgáltatóit, éttermeit, szállodáit gazdagítja, és adóbevételeket jelent Magyarországnak, illetve Budapestnek.
M.D.: Ha már szóba került a pénz és szóba került az, hogy mikor éri meg egy nagy világversenyt megrendezni vagy éppen mikor nem. Gondolom, a világbajnokság nem feltétlenül tud nyereséges lenni vagy akár az is nyereséges lehet?
N.R.: A világbajnokság egészen biztosan nem tud nyereséges lenni. Tehát ott a cél az, hogy az állam jelentős szerepvállalásával, amit ezúton is köszönünk a sportkormányzatnak, olyan pénzügyi feltételeket teremtsünk, hogy pozitív-nulla tartományban tudjuk a versenyszervezést lezárni.
M.D.: Ha már a pénzről beszélünk, most egy egészen más léptékről lesz szó. Ha jól hallottam, akkor sikerült edzőknek, nem mindenkinek, de több edzőnek kiemeltebb támogatást elérni. Ez mit jelent pontosan? Edzők közül ki részesülhet ebben, és mekkora lehet ez az összeg?
N.R.: Ez egy meglehetősen jelentős program, habár a száraz számokból nem is tűnik annak. Nem is tűnne annak, de az üzenete és a lebonyolítás során a hatása mindenképpen jelentős egészében az asztalitenisz sportra, bértámogatásra, hiszen itt rendszeres bértámogatásról van szó, akik olyan gyermekeket okítanak az élsportra az élpingpongra, amely gyermekek már utánpótlás ranglistaversenyeken pontokat szereztek. Tehát az összegek elosztásánál az utánpótlás ranglistaversenyben elfoglalt hely volt az irányadó. Így összesen több mint huszonkettő klubnak egy-egy megnevezett edzője rendszeres havi juttatásban részesül. Ez természetesen azt a célt szolgálja, hogy ezek az edzők még gondtalanabbul, még inkább csak a pingpongra összpontosítva tudják a munkájukat végezni.
M.D.: Bocsánat, hogy közbe szólok, de van egy elszivárgás? Elmennek más országokba, külföldre dolgozni a magyar asztalitenisz-edzők? Erre azért van szükség? Ha jól tudom, ez nagyjából ötvenezer forintos tétel, ami azért havi szinten nem feltétlenül kevés. Lehet, hogy majd több is lesz, de ez nem az én asztalom. Szóval valamit meg kell állítani?
N.R.: Igen. Egyértelműen. Az a cél, hogy megállítsuk azt, hogy a legjobb utánpótlásedzőinket más szövetségek, más országok elcsábítsák, amire sajnos van példa. A másik pedig ennél is kézenfekvőbb, meg kell találnunk azt a módot, amivel perspektívát tudunk nyújtani azoknak a szakembereknek, akik arra tették fel az életüket, hogy képezzék magukat, nemzetközi tapasztalatot szerezzenek és gyermekeket neveljenek a hazai élsportnak, a hazai pingpong élsportnak. Ez az ötvenezer forint a reményeink szerint az elkövetkezendő időszakban megemelkedik. Először a duplájára, és aztán szeretnénk ezt közelíteni ahhoz a bérszínvonalhoz, ami Magyarországon egy átlagos bérszínvonalnak tekinthető. Ami azt jelenti, hogy ezek az edzők akár az egész életüket fel tudják tenni a pingpongra. Mert ma az a jellemző, hogy egy civil munkahely mellett végzik ezt az edzői tevékenységet.
M.D.: Ismét léptéket váltunk és most följebb lépünk. Előbb ugye föntről érkeztünk kisebb összegekhez. Ha jól olvastam, ha jól hallottam, akkor létesítménytámogatásra a Magyar Asztalitenisz-szövetég nagyon jelentős összeget kap a következő évre, legalábbis az előző időszak összegéhez képest, mindenképpen jelentősnek nevezhető. 400 millió forinthoz közelit. Miért és hogy sikerült ezt elérni?
N.R.: Így van, pontosan. Szintén az EMMI-vel és a Sport-szakállamtitkársággal folytatott tárgyalásoknak az eredménye az, hogy 2017-ben a korábbi évekhez hasonlítva vagy ahhoz viszonyítva több mint háromszoros emelkedéssel, közel 400 millió forint, 359 millió forint infrastruktúrafejlesztési támogatásban részesül az asztalitenisz sport. Ennek a legalapvetőbb oka és indoka, hogy olyan projekteket, olyan infrastruktúrafejlesztési terveket sikerült bemutatnunk a minisztériumnak, amelyek valóban szükségesek, és amelyek valóban megalapozzak a magasabb színvonalú utánpótlásképzést és a magasabb színvonalú élsportot. Ez tehát jelentős emelkedés a korábbi években tapasztalt 110-120 millió forintos összegekhez képest. Azt mondhatjuk tehát, hogy több mint tíz, mintegy tizennégy klub részesül ebből az összegből, és egészen bizonyosan kézzelfogható és tetten érhető javulás fog beállni az felkészülési körülményeikben. Ez óriási lépés a pingpong sport életében.
M.D.: Ez mit jelent? Hogyha mondjuk nagyon idézőjelesen szét lesz szórva a sportágon belül, akkor gondolom kevésbé látványos az eredmény. Nem tudom, mi a cél, több helyen picit segíteni vagy egy-két helyen nagyot?
N.R.: Vannak kisebb infrastruktúrafejlesztési projektek és vannak egészen nagy meghatározó infrastruktúrafejlesztési projektek. A kisebbek közzé sorolnám azokat a fejlesztéseket, amelyek arról szólnak, hogy nyílászáró cserével vagy akárcsak a légkondicionáló berendezésével kedvezőbb feltételeket lehet teremteni a sportoláshoz. Ide tartozik például a taraflex borítás, ez a speciális pingpong-padlóborítás felhelyezése, ami többmilliós, akár tízmilliós nagyságrendű összeget is jelenthet a kluboknak. De nélküle nem tudnak nemzetközi versenyfeltételek között gyakorolni a gyerekek vagy a felnőttsportolók. A nagyobb lélegzetű infrastruktúrafejlesztés természetesen vagy valamilyen meglévő infrastruktúrának a bővítése, tehát több asztal felállítását lehetővé tevő területbővítés vagy akár teljesen új sportcsarnok megépítése, egy teljesen új pingpongcsarnok megépítése. Erre azért is van nagy hangsúly helyezve, mert az asztaliteniszhez speciális feltételek szükségesek, hogy egy példát mondjak, nem lehetnek üvegfelületek, illetve azokat el kell takarni, azért, hogy a besütő esetleges napfény ne zavarja a játékosokat. Tehát vannak új sportcsarnokokat, új pingpongtermet finanszírozó részei is ennek a tervnek, amely így most már nem csak terv, de a finanszírozási háttér megteremtésével gyakorlatilag a megvalósítás előtt álló program.
M.D.: Még egy gondolat, és ez sportpolitika. Április 3-án közgyűlést tart a Magyar Asztalitenisz-szövetség. Ha jól tudom, két elnökjelölt van.
N.R.: Valóban így van. A magam részéről élvezem több klubnak a támogatását, illetve jelölését. Amely jelölést én elfogadtam, tehát az egyébként említett programok mentén nagyon szívesen folytatnám az asztalitenisz sportágban a szakemberekkel, edzőkkel és sportigazgatási szakemberekkel együtt a munkát és van természetesen ellenjelölt is. Aminek én külön örülök, mert biztos vagyok benne, hogy az asztaliteniszt érintő fontos kérdéseket fogunk tudni megvitatni.
M.D.: Letisztítja a gondolatokat, azt szokták mondani.
N.R.: Ez egészen bizonyosan így van. A közgyűlés pedig természetesen biztos vagyok benne, hogy józanul és az alternatívákat mérlegelve fog döntést hozni. Ebben egészen bizonyos vagyok, úgyhogy bizakodással várom a közgyűlést, és nagyon bízom benne, hogy egy korrekt, konstruktív vitával tarkított, – mert az egyébként építi a sportágat, ahogy említetted szerkesztő úr, letisztítja a gondolatokat –, szóval egy ilyen jó hangulatú közgyűlés végén egy új közgyűlési mandátummal nagy lendülettel fog továbbhaladni a sportág a fejlődés útján, ahogy említettem, jelentős kihívások állnak előttünk. Világverseny-rendezés, infrastruktúraprogram-lebonyolítás és a klubok támogatása tekintetében, bármilyen felállású is lesz a következő elnökség, azt gondolom, hogy minden tagja érezni fogja ennek a feladatnak a felelősségét.
M.D.: Az lenne a kérdés, bár az túlságosan slendriánul hangozna, hogy mennyire élvezi a munkát? Inkább úgy fogalmazok, hogy mennyire perspektivikus ez a munka, az elnöki tevékenység?
N.R.: Vannak az elnöki munkának olyan részei, amelyek nagyon sziszifusziak és nagyon nehézkesek, és olyankor az embernek nehéz töltekeznie, de szerencsére ez a legkisebb része az elnöki tevékenységnek. Ezt a perspektivikus építkező munkát rendkívül élvezem. Akkor, amikor utánpótlásszakágban dolgozó szakemberek bérhelyzetén lehet javítani, akkor, amikor gyerekek felkészülési körülményein lehet javítani vagy világversenyek megrendezésének a feltételeit tudjuk együtt megteremteni. Nos, ezek olyan építkező és konstruktív feladatok, amelyek minden sportvezetőt, így engem is természetesen örömmel töltenek el, úgyhogy kifejezetten tettre készen és ha úgy tetszik, viszkető tenyérrel várom a további teendőket. Az egészen bizonyos, hogy bármilyen minőségben, bármilyen kalapban, de a pingpong sportág mellett én ki fogok tartani és segíteni fogom a továbbiakban is.
M.D.: És akkor egy kis sport. A Magyar Asztalitenisz-szövetség szerda este arról tájékoztatta a Távirati Irodát, hogy eldőlt, hogy kiket javasol a Düsseldorfban május végén megrendezésre kerülő egyéni világbajnokságon való részvételre. A nőknél Póta Georgina, Pergel Szandra, Madarász Dóra, Ambrus Krisztina. Férfiaknál Szudi Ádám, Ecseki Nándor, Lakatos Tamás, Nagy Krisztián és Kosiba Dániel részvételét támogatják. Nem tudom, elnökként kell-e kommentár, mert ez aztán most már szakma.
N.R.: Ez így van, ugye hogyha lenne a világ legjobb tíz közé rangsorolt játékosunk, akkor hat játékost indíthatnánk a világbajnokságon, sajnos ezt nem tehetjük. Ha a legjobb húsz között lenne játékosunk, akkor öt játékos tudnánk indítani, sajnos nem ez a helyzet, azonban, ha a férfi rangsort nézzük, akkor öt nevet látunk, itt óriási tülekedés van szerencsére azokért a helyekért, amelyek a világbajnokságon való indulást jelentik. A legjobb formát és minden sérüléstől mentes formát felmutató négy játékos fog végül a világbajnokságon szereplési lehetőséget kapni. A szövetségi kapitány az egyetlen, aki alkalmas ennek a kérdésnek az eldöntésére, így az elnökség megteremtette annak a lehetőségét, hogy ezt a döntést a lehető legutolsó pillanatban az akkori legjobb formákat figyelembe véve tudja meghozni. Itt tehát az a helyzet, hogy kiváló játékosok fognak egymással formaidőzítés és formaélesítés szempontjából versenyezni. Ez azt gondolom, hogy mindenkinek csak jót tesz.
M.D.: A nevezési határidő április 15. egyébként a világbajnokságon. Az egyéni vb-n férfi és női egyesben, párosban, továbbá vegyes párosban rendeznek majd eseményeket.
A teljes anyag meghallgatható a MOATSZ podcast csatornáján