Tisztelt Közgyűlési Tagok, kedves Sporttársaim! 2016 tavaszára újabb fordulópontjához érkezett a magyar asztalitenisz sportban megkezdett építkezés. A korábbi évek közös munkájának köszönhetően – és közös döntéseink eredményeképpen – olyan megállapodások, szerződések, kötelezettségvállalások megtétele, azaz olyan stratégiai döntések közös meghozatala előtt állunk, melyek hosszú évekre biztosíthatják a sportág jövőjét, fejlődését, népszerűségét és hazai elismertségét.

Az elmúlt 2-3 évben alapvetően megváltozott a sportág hazai helyzete. Ma már nem kármentésről, konszolidációról, a negatív folyamatok lassításáról beszélünk, hanem egyértelműen egy közös építkezés részesei vagyunk, ami egy előremutató, a fejlesztési célokat szem előtt tartó, összehangolt közösségi tevékenységet takar. Ez az építkezés magában hordozza egy ilyen jellegű munka minden sajátosságát: időigényes, küzdelmes, fáradtságos, és megannyi kihívással tarkított. Az asztalitenisz közösség tagjainak összehangolt munkája azonban szépen lassan látható eredményekben ölt testet.

Hosszas tárgyalássorozat, szerződésmódosítások, pályáztatási fordulók után a Magyar Asztalitenisz Szövetség megtartotta, ill. visszaszerezte legfontosabb infrastruktúrájának bérleti jogát, azaz újabb 5 évre – határozatlan idejű opcióval – szerződést köthetünk a Marczibányi téri asztalitenisz csarnok használatára. Mi azonban nem csupán használatban gondolkozunk: fejlesztenünk kell az üzemeltetési és kapcsolódó szolgáltatási színvonalat, az eddigieken túl is jelentős felújításokat kell megvalósítanunk, és ki kell dolgoznunk azt a tervet, aminek végrehajtása mentén nemcsak magyar, de európai viszonylatban is meghatározó asztalitenisz arénát tudunk létrehozni. Ez az infrastruktúra ugyanis nem csupán a klubéletünk szempontjából kiemelkedő fontosságú Statisztika, hanem a nemzeti válogatottjaink otthonául is szolgál.

Több éves munkával visszahelyeztük Magyarországot a nemzetközi asztalitenisz versenyrendszer körforgásának centrumába. Idén, sorozatban immáron harmadszor rendeztünk felnőtt World Tour-versenyt, hatalmas lépésként immáron – Challange helyett – Major kategóriájú állomásként. Hasonló sikerként értékelhetjük a Junior World Tour versenyrendezést is, ami mind szakmai, mind pedig presztízs szempontból óriási jelentőséggel bír. Az ITTF a 2016/2017-es szezontól jelentős változásokat vezet be a World Tour versenysorozat lebonyolításában, amihez eddigi eredményeink megőrzése érdekében alkalmazkodnunk kell.

Idén októberben, 34 év után újra Európa-bajnokságot rendezünk Budapesten! A verseny kezdetéig immáron kevesebb, mint 5 hónap van hátra. A sikeres Eb rendezés jelentőségét nem lehet túlhangsúlyozni. A szervezőbizottság munkája most igényli a legnagyobb odafigyelést, legtöbb energiát, legintenzívebb koordinációt. És most születnek meg a lebonyolítás technikai feltételeivel kapcsolatos legfontosabb döntések, szerződések (szponzori, szolgáltatói, bérleti, stb.) is.
Ha az Olimpián túl létezik az Európa-bajnokságnál is jelentősebb nemzetközi esemény a hazai asztalitenisz sportban, az természetesen csak a világbajnokság lehet. 2019, Budapest, Asztalitenisz világbajnokság. Ízlelgessük ezt a pár szót, hiszen összesen 69 évet kellett várnunk arra, hogy hazánk újra elnyerje a vb rendezési jogát. Ez a tény egy óriási sportdiplomáciai siker, amit rendkívül komoly munkával sikerült közösen elérnünk. Ezzel azonban óriási felelősséget is vállaltunk, aminek első elemeként nagy összegű pénzügyi garanciát kell az ITTF rendelkezésére bocsátanunk a rendezés biztosítékaként.

Az „A Sport Legyen a Tied" program keretében a tavalyi 148 után idén újabb 70-90 iskolát vonunk be az asztalitenisz sport kisiskolás korú gyermek bázisának megteremtését, illetve bővítését célzó munkába. Ezen iskolákban összesen mintegy 10.000-15.000 gyermek fog a kezébe rendszeresen pingpongütőt és ismerkedik meg a sportág alapjaival. Az iskolákban dolgozó pedagógusok közül máig több mint 200 fő vett részt az asztalitenisz oktatás fejlesztését célzó alapkurzusokon. Stratégiai célunk, hogy az elkövetkező években a program lendületét fenntartsuk, majd fokozzuk, a gyerekek, pedagógusok, szülők motiváltságát speciális SLT versenyrendszer és egyéb eszközök révén erősítsük, és a klubokkal való együttműködés csatornáit biztosítsuk és megszilárdítsuk.

Útjára indítottuk az Asztalitenisz Utánpótlás Centrumok rendszerét. A rendszer felépítésében és működtetésében, annak folyamatos fejlesztésében számos vidéki utánpótlás-nevelő egyesülettel működünk együtt, amely együttműködés hazai és nemzetközi vonatkozásai révén mindenképpen több évre szóló elköteleződést jelent. A pénzügyi feltételek megteremtésén túl a szakmai feltételek javítása, az infrastrukturális feltételek fejlesztése és a centrumok nemzetközi vérkeringésbe történő bekapcsolása képezik az előttünk álló évek legfontosabb feladatait.

A vidéki centrumok mellett két budapesti Asztalitenisz Akadémia megalapítása előtt állunk. Ezen intézmények a legmagasabb színvonalú szakmai munkát, a lehető legbiztonságosabb tárgyi és pénzügyi feltételeket hivatottak biztosítani annak érdekében, hogy nemzeti válogatottunk eredményessége minden korosztályban javuljon és hosszú távon is fenntarthatónak bizonyuljon.

A magyar asztalitenisz sportszakmai törekvéseinek alapvető feltétele a szükséges pénzügyi erőforrások rendelkezésre állása, a lehető legszélesebb szponzori kör biztosítása. Az edzői bértámogatást, műhelytámogatást, élsport támogatását, folyamatos infrastruktúrafejlesztést lehetővé tevő programokat elsősorban az Emberi Erőforrások Minisztériuma és a Magyar Olimpiai Bizottság támogatja, amely állami szervezetekkel a nyári olimpiai játékokat követően újra kell tárgyalnunk a finanszírozási feltételeket. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma szintén jelentős szerepet vállal a nemzetközi versenyek (World Tour, Eb, vb) rendezésének finanszírozásában. Ezen szerződések előkészítés alatt, aláírás előtt állnak.

Az állami szervezeteken túl az elmúlt években jelentősen bővült a piaci szponzorok köre. Az Európa Bajnoksághoz kapcsolódóan szponzori megállapodás megkötésére került sor a Joola-val, és szerződéskötés előtt állunk a Liebherr-el és a Gerflor sportpadló borítás gyártóval. A sportág vonzereje és az elnökség erőfeszítései eredményeképpen szponzorálási szerződést írunk alá az elkövetkező hetekben a Magyar Suzuki Zrt.-vel, a Szerencsejáték Zrt.-vel és egy magyarországi kereskedelmi bankkal.

Fentieken túl ígéretes tárgyalások zajlanak egy nemzetközi sporteszköz gyártóval, aki termelési kapacitásokat telepíthet Magyarországra, amivel párhuzamosan – a gyártókapacitás mellett, a Magyar Asztalitenisz Szövetséggel együttműködve – nemzetközi edzőközpont létrehozása szerepel a tervek között. Ez az együttműködés magától értetődően több évre történő tervezést és kötelezettségvállalást igényel.

Sportágunk fejlesztése csak akkor nyerhet széleskörű visszaigazolást, ha az asztaliteniszt el tudjuk juttatni a sportszerető emberekhez. Az MTVA ebben stratégiai szerepet játszik, hiszen magazinműsoraink és világversenyeink közvetítőjeként már jelenleg is működő, szövetségi szintű együttműködésről beszélhetünk. További nemzetközi és hazai versenyek közvetítése, az asztalitenisz minél gyakoribb megjelenése a képernyőn közös érdekünk, amit az MTVA-val kötendő, a jelenlegi kooperáción túlmutató, előkészítés alatt álló stratégiai együttműködési megállapodással kívánunk keretbe foglalni.

A nemzetközi, kormányzati, szponzori és média kapcsolatainkon túl nem feledkezhetünk meg belső ügyeinkről sem. Éppen ezért – az építkezés jegyében – belevágtunk a sportág belső folyamatainak, versenyrendszerének, átigazolási elveinek, edzőképzési rendszerének felülvizsgálatába, megreformálásába is. Egyik legfontosabb szervezeti törekvésünk, hogy a megyék, megyei szövetségek helyzetét pénzügyi és szakmai tekintetben is stabilizáljuk, sőt megerősítsük. A pénzügyi stabilitás megteremtése összefügg a szakmai kompetenciák bővítésével: a megyei sportszervezési, sportigazgatási hatáskörök kiszélesítése mellett az ehhez szükséges anyagi erőforrásokat is rendelkezésre kell bocsájtanunk.

Ami egy építkezésnél a műszaki és kiviteli tervek dokumentációja, az egy sportág átfogó, utánpótlás fókuszú fejlesztése esetében az Utánpótlás Fejlesztési Stratégia. Ezen stratégia kizárólag a Közgyűlés iránymutatásai alapján, annak végső jóváhagyásával készülhet el. Az előkészítő bizottsági munka lezajlott, a Közgyűlés célokat és prioritásokat meghatározó döntésével a stratégia végső formába foglalása és Közgyűlés elé terjesztése áll előttünk feladatként.
Ahogy azt összefoglalóm elején írtam: a magyar asztalitenisz sport alapvető, stratégiai döntések meghozatala előtt áll, melyek a következők:

• Legfontosabb infrastruktúránk, a Marczibányi téri asztalitenisz csarnok bérleti szerződésének aláírása a korábbiakhoz képest jelentősen magasabb bérleti díj mellett, így megújult, professzionális hasznosítási koncepciót feltételezve.
• Jelentős pénzügyi és szervezeti kötelezettségvállalás mellett része maradjunk a megújított World Tour versenyrendszernek.
• Aláírjuk az Eb rendezéssel kapcsolatos szponzori/szolgáltatói szerződéseket. A Szervező Bizottság mandátumát ehhez meg kell erősítenünk.
• Aláírjuk a vb rendezéssel kapcsolatos nagy összegű pénzügyi kötelezettségvállalást, ezzel visszavonhatatlanul vállaljuk a 2019-es VB rendezést.
• Az SLT pingpong általános iskolai program több éves fejlesztésére vonatkozó terveket véglegesítsük, és a szeptemberi tanév indulása előtt az iskolák, ill. az állami fenntartó intézményrendszer felé történő kötelezettségvállalással rögzítsük.
• Aláírjuk az Asztalitenisz Utánpótlás Centrumok létrehozásával, működési és finanszírozási feltételeivel kapcsolatos szerződéseket.
• Létrehozzunk két budapesti Asztalitenisz Akadémiát, ami az infrastrukturális és pénzügyi feltételeket megteremtő szerződéses jogviszonyok létrejöttét feltételezi.
• Az EMMI-vel és a MOB-bal meg kell állapodnunk a következő olimpiai ciklusra szóló finanszírozási és szakmai keretekről. Az EMMI-vel véglegesítenünk kell a World Tour és az Eb rendezéshez kapcsolódó állami pénzügyi szerepvállalásról szóló megállapodást.
• Aláírjuk az Eb-re kitárgyalt szponzori megállapodást a Liebherr-el és a Gerflor-al, és általános szponzori megállapodást kössünk a Szerencsejáték Zrt.-vel, Magyar Suzuki Zrt.-vel és egy hazai kereskedelmi bankkal.
• Felajánljuk és biztosítsuk a MOATSZ együttműködését egy magyarországi sporteszköz gyártó és nemzetközi edzőcentrum létrehozásához.
• Stratégiai megállapodást kössünk az MTVA-val, megteremtve az asztalitenisz nagyobb terjedelmű média jelenlétének kereteit.
• Erősítsük a megyei szövetségek szakmai és pénzügyi helyzetét.
• Véglegesítsük, majd elfogadásra javasoljuk az Asztalitenisz Utánpótlás Fejlesztési Stratégiát.

A fenti stratégiai döntések akár külön-külön, önmagukban is – de együtt mindenképpen – csak a lehető legerősebb közgyűlési mandátum mellett hozhatóak meg, illetve csak ilyen felhatalmazás mellett vállalhatóak. Saját sportági közösségünkön túlmutató módon fontos, hogy érezzük: óriási jelentőségű kérdésekben, több évre szóló elköteleződésről van szó rendkívül fontos, tekintélyes nemzetközi szervezetek, hazai kormányzati szervek, hazai és nemzetközi gazdasági szereplők, belföldi és külföldi partnerintézmények felé. A Közgyűlés felhatalmazása nélkül természetesen ilyen kötelezettségvállalásra nem kerülhet sor.

Az Elnökség fentiek okán, összes tagja jelenlétében, teljes egyhangúsággal úgy döntött, hogy a sportág közép- és hosszú távú fejlődését meghatározó szerződések megkötése, kötelezettségvállalások megtétele előtt kikéri a Közgyűlés véleményét: felhatalmazza-e a jelenlegi elnökséget a fenti szerződéses kötelezettségvállalások megtételére, és megbízza-e az azzal járó munka elvégzésével, azaz a végrehajtással.

Vagy ezzel ellenkező esetben – az előzőek alternatívájaként – a fentiekhez képest eltérő irányt szab, elveti, vagy legalábbis megkérdőjelezi az Eb és vb rendezéssel kapcsolatos törekvéseket, és más szponzorokkal, más szövetségesekkel, más infrastrukturális keretek között, más nemzetközi kapcsolatrendszer és a vázoltaktól eltérő program mentén vág neki a következő olimpiai ciklusnak, amivel természetesen megvonja a bizalmat a jelenlegi elnökségtől.

A Szövetség elnökeként meggyőződésem, hogy évek küzdelmes munkája eredményeként, és számtalan nehéz döntés meghozatalán keresztül a magyar asztalitenisz sport a helyes irányba tart, és egy hosszú fejlődési pálya kezdeti lépésein van túl. A nemzetközi versenyeken, fejlesztési programok megvalósításának beindulásán, és az ennek hatására megjelenő szponzorokon keresztül olyan többlet erőforrások áramolhatnak a sportágba, amely erőforrásokat a klubokhoz lehet és kell irányítani. Ezen erőforrásokat célszerűen és hatékonyan felhasználva az edzői és versenyzői sikerek bástyái és letéteményesei, a klubok és szakosztályok is megerősödhetnek, ami reményeink szerint egyenesen vezet el bennünket a nemzetközi sikerek elérése felé.

Az asztalitenisz sport az elmúlt 1-1,5 évben példaértékű összefogást mutatott fel, etekintetben más sportágaknak is mintául szolgált. Ki hitte volna korábban, hogy a Magyar Asztalitenisz Szövetség egyszerre képes vezényelni a Statisztika bázisán nyugvó női akadémia létrehozását és támogatni a Postás SE szervezeti és pénzügyi konszolidációját? Volt-e valaki, aki el tudta képzelni, hogy a merőben eltérő játékos-stratégiát folytató, újkori ellenlábasok, Szekszárd és Budaörs képviselői a szövetség elnökségében rendszeresen együtt szavazzanak? Hittük-e, hogy a szövetség munkájával mindig rendszerkritikus, tapasztalt játékosok sikeres klubbéli együttműködést és több éves sikerszériát építenek fel a MOATSZ alelnökével az annak vezetése alatt álló klubban, ami mellett a szövetség által tízmilliós nagyságrendben támogatott utánpótlás nevelő klubot fejlesztenek Dunakeszin? Volt-e bárki, aki hihette, hogy az egri asztalitenisz fejlődését nem akasztja meg semmilyen vita vagy véleménykülönbség, sőt Utánpótlás Centrum címet nyer a kiváló infrastruktúrája és szakmai elköteleződése révén? Bíztunk-e abban, hogy vezető klubjaink milliós nagyságrendű bér- és eszköztámogatása mellett a szövetség hathatósan és érdekkonfliktus nélkül tudja támogatni az újonnan létrejövő klubok elindulását és fejlődését? Ki hitte volna, hogy minden ellenkezés és szkepszis ellenére ma már a klubjaink büszkén hirdetik iskolai együttműködéseiket, versengenek azok kiterjedtségében, mélységében? Volt-e olyan időszak a magyar asztaliteniszben, amikor a szövetség együtt fejlesztette Soltvadkert és Szeged infrastruktúráját, egyszerre lobbizott Szolnok és Szekszárd érdekében kormányzati és önkormányzati szinten, párhuzamosan támogatta Pécs, Szombathely és Celldömölk infrastruktúrafejlesztését, együttesen ösztönözte a klubélet fejlődését Győrben, Ajkán vagy Várpalotán, elősegítette a klubbéli együttműködést Szolnokon, Kecskeméten és Cegléden, parallel ösztönözte a pingpong életet Miskolcon és Egerben?

A sort még hosszan folytathatnám, de nem érdemes, hisz csupán a múltba révedést idézné... Inkább legyünk közösen büszkék erre az összefogásra, és tegyünk érte együtt a jövőben is! Ez megakadályozhatja, hogy a megosztottságban, árokásásban, konfliktuskeltésben érdekelt, önös érdekeik mentén szerveződő elenyésző kisebbség visszavessen bennünket az 5-10 évvel ezelőtti, általuk megszokott, válságokkal teli viszonyok közé.

Bizakodva és nagy várakozással tekintek a Közgyűlés és az elkövetkező időszak elé: bizalmat, összefogást, hazai Eb-t és vb-t, virágzó klubéletet, asztalitenisz centrumokat és akadémiákat, rengeteg pingpongozó kisiskolást látok... Tegyünk érte közösen, hogy így legyen!

Nátrán Roland