A Dél-Dunántúlon rendszeresen tartanak régiós edzéseket Mohácson, ahol minden feltétel adott a magas szintű közös munkához.

A régióban közel sem Mohács a legnagyobb település, mégis ideális helyszíne a régiós edzéseknek.

„Mohácson már a hatvanas évek óta van asztalitenisz, én öt éve vettem át a szakosztály vezetését – mondta Pálos András. – Próbálunk kicsit nyitni, mivel Mohács egyedül kevés ahhoz, hogy olyan utánpótlást neveljen, amely országos szinten megállja a helyét. Ezért partnereket kerestünk, és szerintem sikerült megtalálni a közös hangot a környező szakosztályokkal, például a pécsiekkel és a szekszárdiakkal. Óriási szerencsénk van azzal, hogy olyan terem áll a rendelkezésünkre, amelyben ilyen sok asztalon tudunk foglalkoztatni ennyi embert."

Asztalitenisz terén Mohácsnak igazából csak egy nagy hátránya van, ez azonban igaz több magyar kisvárosra is.

„A legnehezebb mindig az, amikor egy sikeres, eredményes játékostól el kell köszönnünk annak ellenére, hogy látunk még fantáziát a vele közös munkában – folytatta a mohácsi klub szakosztályvezetője. – Mohácson nincs felsőfokú oktatás, így azok a fiatalok, akik egyetemen szeretnének továbbtanulni, érettségi környékén elhagyják a várost, nem tudnak itt tovább edzeni. Ez visszatérő problémánk, két-három évente elveszítünk emiatt egy-egy jó játékost."

Szily György szakágvezetőként és a Szekszárdi AC vezetőedzőjeként volt jelen a legutóbbi régiós edzésen.

„Ha azt szeretnénk, hogy ezek a gyerekek a válogatott szint közelébe juthassanak, akkor minél korábban el kell kezdeni velük foglalkozni – hangsúlyozta a szakember, majd egy fontos problémára hívta fel a figyelmet. – Ebben a korban még nem az a legfontosabb, hogy milyen jól játszanak, hanem hogy elsajátítsák a helyes technikát. Sokszor elkövetjük azt a hibát, hogy az eredményeket hajszoljuk velük, közben pedig nem jó technikával dolgoznak a gyerekek, amire nem figyelünk. Ez később úgy behatárolja őket, hogy az ifjúsági korba érve már harcképtelenek lesznek."

Edzőkollégájával Türey Ferenc maximálisan egyetért a fenti témában:
„Valóban nagyon fontos a megfelelő technika, ami azonban még talán ennél is lényegesebb, hogy a szükséges mozgáskultúrát megtanítsuk nekik már ebben a korban. Ha ugyanis nem foglalkozunk a lábmunkájukkal, nem kezdjük el őket mozgatni ilyen kis korban, akkor később sem fognak mozogni, statikusak lesznek az asztalnál, ezzel óriási hátrányba kerülnek."

A dél-dunántúli régiós edzéseken 4-6 klub játékosai és edzői vesznek részt, ez összesen 20-30 fős létszámot jelent. A klubvezetők megbeszélése szerint iskolaszezonban igyekeznek minden héten legalább egy ilyen közös foglalkozást tartani, hiszen minél több impulzust kap egy gyerek különböző edzőktől, annál jobban fejlődik.