Véget ért a 2016–2017-es tanévi SLT MOATSZ Kupa, Vígh Ernő Emlékverseny, amely során Győrben és Győr környékén 17 iskola 187 diákja pingpongozott.

A három fordulóban megrendezett versenyek nagy népszerűségnek örvendtek Győr és Győr környéke általános iskoláinak számára – olvasható a clubarena.hu beszámolójában. A kis és nagyobb diákok a Club Aréna Sportközpont minden igényt kielégítő asztalitenisz-termében játszhattak.

A Győri Radnóti Miklós Általános Iskola szervezésében az volt a versenysorozat fő célja, hogy a Magyar Asztalitenisz Szövetség (MOATSZ) és az Emberi Erőforrások Minisztériuma (EMMI) által létrehozott A Sport Legyen a Tied! (SLT) program keretében tömegesítse az asztalitenisz hátországát.

A cél, hogy a következő tanévben a már beindított sulis pingpong kifejezetten az 1-4. osztályosok kiválasztására és edzésére is tudjon komoly figyelmet fordítani, valamint az ovis pingpong is beindulhasson az adott intézményekben és a Club Aréna Sportközpont asztalain.

„Gyakorlatilag egyszemélyes szervezetként foglalkozom ezzel az asztalitenisz-projekttel, illetve egy kolléga segít a technikai részében – nyilatkozta Vígh Zsolt, a versenysorozat főszervezője. – Az iskolámtól kapott kevés anyagi támogatást a díjazásra fordítom inkább, hogy még több gyerek kapjon elismerést. Régebben a diákversenyeket évtizedekig édesapám csinálta, akitől én vettem át. Akkoriban egy tanévben egy versenyt rendeztünk, ami mostanában háromfordulósra bővült. Szeretnénk a rendszerességet hangsúlyozni ezzel is. Persze rendkívül nagy segítség az SLT program adta eszköztámogatás.

Hosszú évek óta ovifocit is tartok a város több óvodájában, és ez egy szervezett, nagyon jól működő dolog, gondoltam, ha a jó kapcsolat adott az óvodákkal, miért ne nyitnánk feléjük az asztalitenisszel is. Azt hiszem, könnyebb talán a gyerekeket azelőtt megnyerni egy sportágnak, mielőtt iskolába kerülnek, hiszen a sulik általában már elköteleződtek kicsit egy-egy sportág irányába. Itt próbálok beelőzni picit a nagycsoportosokkal.

Legyen szó iskolai programról vagy a válogatottról, a lehető legjobbra törekszem. Azt hiszem, több mint két évtizedes történések is igazolják ezt. Néha elkeserít a hihetetlen aránytalanság, hiszen van, ahol minden adott, mégsem csinálják vagy nem úgy, és van, ahol meg szinte a semmiből kell csodákat tenni. Hogy mi motivál még mindig? Nagyon jó érzés még ennyi idő után is látni, hogy a sport, az asztalitenisz örömöt szerez a gyerekeknek.”