A sportág szeretete, s persze a tettvágy sarkallta Pósfai Gábort, a Decathlon magyarországi ügyvezetőjét, hogy szerepet vállaljon a hazai asztalitenisz-életben. A vele készült interjúban elmondja: az utánpótlás mindenekelőtt. Ám a nemrégiben megalakult új elnökség előtt amúgy is sok feladat áll, s ezt a „friss” szakmai alelnök szerint csapatmunkában kell végrehajtani.

Huszonöt évig pingpongozott – innen Pósfai Gábor sportág iránti szeretete. Az asztalitenisz-szövetség új vezérkarának alelnöke tavaly versenybe szállt az elnöki posztért, s akkor hajszállal alulmaradt a szövetséget azóta is irányító Nátrán Rolanddal szemben. Az ellenfelekből azonban nem  váltak ellenségek, sőt: immár együtt dolgoznak az asztaliteniszsport fellendítéséért. Vagy egyelőre inkább: a majdani sikerek feltételeinek megteremtéséért.

– Meglehetősen szimbolikus: most azzal a Nátrán Rolanddal dolgozik együtt, akivel tavaly még vetélytársak voltak. Valóban van a koopreációnak üzenete?

– Én már tavaly is azt hangsúlyoztam: a sportág csak akkor léphet a fejlődés útjára itthon, ha a szereplői túllépnek a felesleges vitákon. Noha tudom, hogy sok valós sérelem is létezik, a folyamatos múlton rágódás semmit sem old meg. Ám az összefogás csupán az első lépés, az igazán fontos a munka, ami a közös törekvéseket követi. Ami biztos: a jövőben az eddigieknél sokkal hatékonyabb kommunikációra van szükség, és a mindenkinek egységes feltételeket biztosító, átlátható működés megteremtésére.Ezt amúgy nemcsak az asztaliteniszre, hanem a magyar sport egészére értem.

– Sokan tartottak attól, hogy az új vezetés, azon belül ön söprögetéssel kezdi a munkát...

– A közgyűlés óta sokan kérdezik tőlem: mi lesz a sorsa ennek vagy annak a személynek, mi a tervem az úgymond régi munkatársakkal. Én pedig mindenkinek azt válaszolom: lehet, hogy eddig az elvtelen takarítás volt a divat, vagy éppen az, hogy a vezető egy személyben hozott döntéseket, de ez a módszer abszolúte idegen tőlem. Aki váltott már velem néhány mondatot, az tudja, hogy egyáltalán nem jellemző rám ez a fajta vezetési stílus. Az elnökség megválasztása után úgy fogalmaztam: köszönjük meg a bizalmat azoknak, akik ránk szavaztak, és keressük fel azokat, akik nem. Csapatban akarok dolgozni.

– Milyen célok élveznek majd prioritást?

– A legfontosabb kérdésnek az utánpótlás-nevelést tartom, így erre a területre összpontosítunk a legjobban. Sajnos egyre kevesebb gyerek játszik versenyszerűen, egyesületben, a bázis bővítését tehát kiemelten fontos feladatnak tekintjük. Szeretnénk évente legalább egy olyan, látványos, a média és a közönség érdeklődését is felkeltő programot – például gálát – szervezni, amelyen neves versenyzők lépnek fel. Az ilyen események nyomán fókuszba kerülhet a sportág, sok fiatal is kedvet kaphat a játékhoz. Ahhoz pedig, hogy a szülő jó szívvel hagyja ott a gyerekét edzésen, megfelelő környezetet kell találnia. Ezért kardinális kérdés a létesítmények felújítása. Mindemelett erősíteni kell az iskolai jelenlétet is, miként forrást kell találni a nevelőműhelyekben dolgozó edzők támogatására.

– Anyagi segítségre gondol?

– Nem kizárólag. Ahhoz, hogy ígéretes utánpótlásunk legyen, az edzőket is képezni kell. A terveink között szerepel, hogy a jövőben eredményalapú támogatási rendszert működtetünk. Olyan szakmai programokat szeretnénk szervezni, amelyek keretében  akár a legnevesebb külföldi szakemberektől tanulhatnak a hazai trénerek.

– Átalakul a szervezeti működés is?

– A jelenlegi csapat szívvel-lélekkel dolgozik, de a feladatok újragondolására biztosan szükség lesz. Az a célunk, hogy a MOATSZ olyan szolgáltató szervezetté váljon, amely mankót nyújt a szakosztályoknak abban a tekintetben is, hogy az eddigieknél több játéklehetőséget nyújt a versenyzőknek. Az egyéni és csapatversenyrendszer reformja már megkezdődött. Az a tervünk, hogy minél több település adjon otthont versenyeknek, a szövetség a rendezőket anyagilag és szakmailag is támogatni kívánja. Rájátszást vezetünk be az Extraligában az alapszakasz után: ezen a legjobb négy együtes vesz részt, s a playoffot egyetlen hétvégén, a férfiaknak és a nőknek is azonos helyszínen bonyolítjuk le. Mindezen túlmenően azt is szeretnénk, ha újra lenne egész idényes utánpótlás-csapatbajnokság is, feljutókkal, kiesőkkel.

– Említette, hogy a jövő zálogainak egyike a sportág népszerűsítése. Ennek talán legjobb módja egy világverseny Magyarországra hozatala. Ezért pályáztak a jövő évi felnőtt Európa-bajnokság rendezésére?

– Természetesen ez volt az egyik ok. De akadt prózaibb indíttatás is, mivel Németország visszalépett a házigazdai szerepkörtől. A 2015-ös Eb rendezésére már benyújtottuk a szándéknyilatkozatunkat. A prezentációt Nátrán Roland elnökkel és dr. Stocker Miklós főtitkárral július 18-án, a serdülő és ifjúsági Európa-bajnokság helyszínén, az olaszországi Riva de Gardában tartjuk; a versenyben Spanyolország és Oroszország lesz a riválisunk. Bevallom, én kissé korainak gondolom egy ilyen volumenű esemény megrendezését, mert akadna égetőbb teendőnk is. Ezzel együtt az volt a véleményem: ha az Eb-rendezés miatt az utánpótlás nem szenved hátrányt és nem kell semmit megvonnunk a kluboktól, akkor vágjunk bele. Ez is jó példa arra: ha érvekkel alátámasztva tárgyalunk, ha közösen keresünk megoldásokat, akkor igenis előreléphetünk.

Forrás: Utanpotlassport.hu/Jegesy András

http://hangtar.radio.hu/kossuth#!#2014-07-01