A Magyar Edzők Társaságának folyóirata, a Magyar Edző idei második számában terjedelmes összefoglaló kapott helyet az idei budapesti asztalitenisz-világbajnokságról. A szerzője Faragó Judit, a vb szervezőbizottságának általános tanácsadója, az ITTF korábbi vezérigazgatója. Íme, az írás.

Április 21. és 28. között a világ legnagyobb nemzetközi sportszervezetének csúcseseményére került sor Budapesten, a Hungexpo kiállítási központ területén. A 226 tagot számláló Nemzetközi Asztalitenisz Szövetség (ITTF) 55. Egyéni Asztalitenisz Világbajnokságát joggal nevezhetjük több szempontból is történelminek. Ez volt ugyanis az utolsó „nyílt" VB, ahol selejtező nélkül el lehetett indulni, azaz a versenyre bármely ország – igaz, limitált versenyzői létszámmal – nevezhetett játékosokat. A következő egyéni világbajnokságot 2021-ben az ITTF döntése értelmében már megelőzi egy kvalifikációs sorozat, így a budapestihez képest jóval kisebb létszámú lesz a mezőny. A Magyar Asztalitenisz Szövetség (MOATSZ) negyedik alkalommal látta vendégül a világ legjobb pingpongozóit, igaz, ezúttal hosszas kihagyást követően, hiszen 1929, 1931 és 1950 után majdnem hét évtizedet kellett várni az újabb VB-rendezésre. A 2019-ben hazánkban megrendezésre kerülő kiemelt világversenyek sorában az asztalitenisz volt időrendben az első „vizsgázó", és a többi olimpiai sportághoz (vívás, kajak-kenu, öttusa) hasonlóan a tokiói olimpiáig vezető út fontos állomása zajlott Budapesten.

A Nátrán Roland elnök által vezetett MOATSZ 2015. októberében adta be pályázatát az ITTF-nek, és a rendezés jogát a 2016. márciusában Kuala Lumpurban tartott sikeres prezentációt követően kapta meg az ITTF közgyűlésétől. A szervező bizottság gerincét és szervezeti felépítését 2017. októberében fogadta el a szövetség elnöksége, az operatív szervezői munka pedig 2018. eleje óta vált egyre intenzívebbé, majd a MOATSZ-hoz 2018. februárban főtitkárként csatlakozó Felegyi Gábor lett a szervező bizottság általános igazgatója. Az állami támogatásról és szerepvállalásról szóló kormányhatározat 2018. december eleji megjelenését követően az EMMI által életre hívott nonprofit szervezet, a Nemzeti Sportügynökség Kft. is aktívan szerepet vállalt a szervezés hajrájában, a legkritikusabb utolsó hónapokban és az esemény alatt. Ezen kívül számos, sportesemények rendezésében tapasztalt külsős partnernek is kulcsszerepe volt a sikeres rendezésben, külön kiemelendő a Pannonsport Kft., amely már hét éve rendezvényszervezőként segíti a MOATSZ nemzetközi versenyeit, így asztalitenisz sportszakmai tapasztalatuk elvitathatatlan.

Az asztalitenisz világbajnokság nagyságrendjét illetően a következő néhány adat önmagáért beszél: az öt versenyszámban 120 ország 558 játékosa lépett asztalhoz; a hivatalos delegációs akkreditáltak száma elérte az 1.400-at; a résztvevők és közreműködők 11 szállodában 13 ezer vendégéjszakát töltöttek el; a 8 versenynapos eseményre az építéssel-bontással együtt összesen 20 napra kellett kibérelni a Hungexpo 4 pavilonját mintegy 58 ezer m²-es területen; a játéktérhez 9 ezer m² sportpadlóra volt szükség, ahol 68 asztalt állítottak fel; 142 versenybíró és játékvezető működött közre; és végül, de nem utolsó sorban a zökkenőmentes lebonyolításhoz több mint 300 önkéntes segítőre volt szükség.
A legmaradandóbb élményt alighanem azok a magyar játékosok szerezték, akik hazai közönség előtt léphettek asztalhoz világbajnokságon. Magyarország még mindig a 2. helyen áll az örök éremtáblán az asztalitenisz VB-k tekintetében 68 arany-, 58 ezüst- és 75.5 bronzéremmel. A hosszú évtizedek óta egyeduralkodó Kína ugyan behozhatatlanul vezet (most már 145 bajnoki címnél tartanak), de a mögöttünk álló Japánnak „csak" 48 aranyérme van. A jelenlegi erőviszonyokra tekintettel érmes-vérmes reményeink nem lehettek Budapesten, így reális célkitűzésként a szövetségi kapitányok, Aranyosi Péter (férfiak) és Bátorfi Zoltán (nők) a kiemelési pozícióknak megfelelő helyezést fogalmazták meg az éljátékosokkal szemben. A hazai rendezés páratlan lehetőséget nyújtott ugyanakkor arra, hogy a legtehetségesebb fiatalok, az ifjúsági (18 éven aluli) korosztály legjobbjai is asztalhoz állhassanak, miután a rendező jogán egyéniben több játékost indíthattunk. Így összesen 6 férfi és 6 női válogatott képviselte színeinket, valamint a nőknél Nagyváradi Mercédesz a női párosban csatlakozhatott hetedik VB-résztvevőként.

A még ifi korú András Csaba és Juhász Patrik ugyan elvérzett a selejtezők során, de örömteli módon mindketten egy alkalommal győztesen hagyhatták el az asztalt a hazai közönség támogatása mellett. A többi 4 férfi versenyzőnk számára a főtábla 1. fordulója jelentette a végállomást, de mindannyian magasabban rangsoroltaktól kaptak ki. A nőknél mind a 6 játékosunk egyéniben főtáblára jutott, ami különösen szép fegyvertény volt a két fiataltól, Fehér Orsolyától és Hartbrich Leonie-tól, akik még nincsenek 20 évesek. A papírforma a mieink esetében a nőknél két esetben borult fel ellentétes előjellel. Madarász Dóra a legjobb egyes eredményt érte el a 32 közé jutással, amit a holland Li Jie elleni bravúros győzelemnek köszönhetett, miközben legjobbunk, Póta Georgina már az első fordulóban elvérzett egy kevésbé ismert, de kellemetlen stílusú tajvanival szemben, s miután a svéd Ekholmmal a párosban sem jutottak messzire, így Ginának sajnos csalódással ért véget a világbajnokság. Talán őt nyomta leginkább a teher, mivel mindenki tőle várta a nagy eredményt.

Külön kiemelést érdemel Madarász mellett Pergel Szandra, aki bátor játékkal és jó versenyzéssel két páros számban is nyolcaddöntőt játszhatott, csakúgy, mint Szudi Ádám. A kettejük alkotta, olimpiai kvalifikációban reménykedő vegyes páros a 16 között csak a címvédő japán világbajnok kettős előtt kapitulált, és Pergelnek a női párosban Madarász Dórával ugyanebben a körben a későbbi világbajnok kínai kettős parancsolt megálljt. Legjobb férfi párosunk, Ecseki Nándor Szudi Ádámmal szintén a legjobb 16-ig jutott.

Ami a nemzetközi tendenciát illeti, a kínai hegemónia ugyan folytatódott, hiszen mind az 5 versenyszám bajnoki címét begyűjtötték (a hazai közönség is megtanulhatta a pingpong mezőny által jól ismert kínai himnuszt), de a VB átütő sikeréhez a magas színvonalú rendezés és a híres magyaros vendégszeretet mellett az is hozzájárult, hogy összességében szorosabb csatákat hozott a verseny a vártnál. Mindez konkrétan abban nyilvánult meg, hogy részben a sorsolásnak, részben néhány vaskos meglepetésnek köszönhetően csak egyetlen számban volt kínai házidöntő (női egyes), miközben a „királykategóriában", a férfi egyesben a 16. kiemelt svéd Matthias Falck hatalmas szenzációt okozva a döntőig menetelt, márpedig utoljára európai játékos 16 éve (2003 – Schlager/osztrák), svéd játékos 22 éve (1997 – Waldner) játszott VB-döntőt, igaz, ők mindketten megnyerték a finálét. Szintén „totógyilkos" végeredmény született férfi párosban, ahol a román Ovidiu Ionescu és a spanyol Alvaro Robles alkotta duó döntőbe jutott, előbbi Románia első férfi világbajnoki érmét szerezte, míg a spanyol fiú, csakúgy, mint a bronzérmes portugál páros hazája történelmi első világbajnoki dobogóját ünnepelhette.

A férfi egyesben a többhónapos sérülés után visszatért riói olimpiai bajnok, Ma Long nem csak megvédte világbajnoki címét, de sorozatban harmadszor nyert, és 30 éves korára minden idők egyik legnagyobb bajnokává avanzsált. A nőknél a 28 éves Liu Shiwen tízéves várakozás és két elvesztett VB-döntő után ért révbe. Rajtuk kívül az összesen 65 fős kínai delegációból érdemes megjegyezni 3 fiatal játékos nevét, hiszen Sun Yingsha és Wang Manyu a női párosban, míg Wang Chuqin a férfi párosban Ma Long segítségével, felnőtt VB-újoncokként mindjárt világbajnokok lettek.

A színvonalas csatáknak is köszönhetően rekordokat döntött a VB a média megjelenés tekintetében. A TV-csatornák összesen 145 országban, 1176 órában közvetítették a versenyt, amely 665 millió (!) emberhez jutott el (Kínában a Ma Long-Falck döntőt 41 millióan nézték). Nem várt számú követőt vonzott a VB az internetes felületeken is, az ITTF streaming felülete, az itTV, az ITTF honlapja, és a különböző közösségi médiák mind rekordot jegyeztek fel.

A versenyek mellett mintegy 80 hivatalos megbeszélésre került sor a világbajnokság során, beleértve az ITTF és a kontinentális szövetségek közgyűléseit, szakbizottsági üléseket, workshopokat, valamint a VB előtt megtartott ITTF Sporttudományos Konferenciát a MOATSZ és a Pécsi Tudományegyetem szervezésében a Hotel Flamencóban, amelyen 2 nap alatt 42 prezentáció hangzott el.

Ugyancsak meg kell említeni a kiegészítő programok népszerűségét, a Hungexpo egyik pavilonjában berendezett szurkolói zónában állandó csúcsforgalom volt, az ott felállított asztalokon lehetőség volt szabadidős ütögetésre, családi pingpong csatákra, amiket híres vendégek jelenléte és közreműködése színesített nap mint nap. A szurkolói zónában többek között megfordultak és megmutatták asztalitenisz tudásukat más sportágak olimpiai bajnokai (a teljesség igénye nélkül Gedó György, Növényi Norbert, Martinek János, Kiss Gergely), valamint ütőt ragadott a rajongók és gyerekek kedvéért az Aranycsapat három tagja, Jónyer István, Klampár Tibor, Gergely Gábor és Bátorfi Csilla is.

Ha valami, igazából ez lehet a VB öröksége, amellett, hogy országimázs és sportdiplomáciai szempontból pozitív hozadéka volt a szinte csak elismerő visszhangot kiváltó rendezésnek. Kétségtelen, hogy 8 napon keresztül Budapest volt a világ pingpong fővárosa, amire sokan jó szívvel fognak visszaemlékezni, ám talán ennél is fontosabb, hogy a nagy világverseny jóvoltából a TV-képernyők előtt ülve és a helyszínen megforduló több tízezer néző közül sok új rajongót és versenyzői bázist remélhet az asztalitenisz, amelynek legnagyobb erénye, hogy mindenki számára elérhető és élvezhető sport kisgyerekek és aggastyánok számára egyaránt. És hogy a nagy nemzetközi események szervezésében nincs megállás, azt bizonyítja, hogy alig több mint két hónap elteltével, július 1. és 6. között szintén Budapesten a BOK-csarnok adott otthont a Veterán Európa-bajnokságnak, amelyre 3400 nevezés érkezett.