Matilda Ekholm évek óta Póta Georgina páros társa, félig-meddig már a saját lányunkként tekintünk rá. Sajnos ő sem zárt kiemelkedő vb-t, a kérdéseinkre azonban most is készséggel válaszolt.

„Nehéz sorsolásom volt, az első fordulóban az egyik legjobb selejtezős játékost kaptam a román Daniela Dodean személyében – idézte fel egyéni szereplését Matilda Ekholm. – Nem is kezdtem jól, de aztán rátaláltam a játékomra, és nagyon örülök annak, ahogy aztán nyerni tudtam. A második fordulóban az észak-koreai Csa Hjo Szim is nagyon jól játszott, és hiába vezettem a döntő szettben kilenc hatra, kikaptam. Talán ott kicsit lassíthattam volna, hogy hagyjam őt hibázni, de tényleg jól játszott, így nincs nagyon mit megbánnom.”

Vegyes párosban szokásos párjával, Mattias Falckkal indult, aki remek formát mutat Budapesten, de együtt csak a második körig jutottak, ott egy brazil kettős búcsúztatása után 4:1-re kikaptak az orosz Alekszandr Sibajev, Polina Mihajlova duótól.

„Három éve ezüstérmet szereztünk az Európa-bajnokságon, és a düsseldorfi világbajnokságon elért negyeddöntős szereplésünk is jó eredménynek számított, de azóta egyáltalán nem játszunk jól – gyakorolt önkritikát a balkezes svéd játékos. – Szerintem most az önbizalmunkkal is problémánk akadt.”

Számunkra a legfájóbb, hogy a Póta Georginával alkotott női párosa is csak a második fordulóig jutott.

„Nem igazán szeretünk védők ellen játszani, ami most különösen igaz volt, mert ők rövid szemcsével játszanak, amit én nem igazán érzek. Ginára ez pont nem igaz, ezért megértem, ha bosszantotta a játékom. Tudom, hogy elcsépeltnek hangzik mindig a sorsolásra hivatkozni, de most tényleg azt gondolom, hogy más sorsolással messzebb juthattunk volna, mert az első fordulóban kifejezetten jól ment a játék nekünk.”

Ekholm nem érzi úgy, hogy amiatt teljesített gyengébben, mert magyar párja és a hazai közönség elvárásai miatt nagyobb teher hárult rá.

„Nem, az itteni helyszín nekem csak jót tesz, a Hungarian Openen is minden évben imádok a remekül szurkoló magyar közönség előtt játszani. Megértem, ha Ginán emiatt nagyobb a nyomás, mert amikor Svédországban játszom, rettentő ideges szoktam lenni, itt azonban erről szó sincs. Azt sem gondolom, hogy jobban nyugtatgatnom kellett volna őt, mert nagyon magabiztos volt. Általában éppen neki kell engem nyugtatnia, mert én vagyok az idegesebb típus, ő mindig teljesen egyben van.”

Tavaly Ekholm is megtapasztalhatta, milyen hazai környezetben nagy világeseményen játszani, hiszen Halmstadban rendezték a csapat-világbajnokságot.

„Nehéz összehasonlítani a két eseményt, mert mi csapatversenynek adtunk otthont. A szervezése és az egész felépítése is teljesen más volt, de ahogy ott, úgy itt is mindennel meg vagyok elégedve.”

És hogy hogyan érzi magát Budapesten?

„Magyarul a nyélv nágyon nehéz – válaszolta a nyelvünkön a kérdésre, miszerint tud-e már valamennyire magyarul, de angolul elmondta, hogy szeret a hazánkban tartózkodni. – Olyan sokszor jártam már Budapesten, hogy én szoktam a barátaimnak tanácsokat adni, mit is kellene megnézniük. Különösen az ételeket szeretem, mert vegetáriánus vagyok, és nektek van az úgynevezett grillsajtotok, ami a kedvenc ételem, de a levesek is fantasztikusak, szóval örömmel jövök ide.”