Alig több mint két hónappal a budapesti világbajnokság előtt elevenítsük fel múltidézés gyanánt a 2009-es jokohamai vb-t.

Az 50. jubileumi asztalitenisz-világbajnokságnak immár hatodik alkalommal adott otthont Japán, azonban Jokohama ekkor még zöldfülű volt egy ilyen nagyszabású nemzetközi esemény megrendezésében. A helyszín a Yokohama Aréna volt, amelyet a New York-i Madison Square Garden mintájára építettek. Bár itt nem mindennapos a nagy sztárok megjelenése, azért 1989-es megnyitása óta jó néhány híres énekes szórakoztatta az arénában a japán közönséget. Nagyobb sporteseményre azonban az asztalitenisz-világbajnokság előtt csak egyszer került sor, 2008-ban a japán specialitásnak számító K–1 World Grand Prix döntőjét bonyolították le telt ház előtt.

A világbajnokság képei között kutatva a leginkább szembetűnő, hogy egyszer sem találkozunk a kabalával. Nos, ennek az oka – bármennyire meglepő is, hiszen Japánról beszélünk – az, hogy nem volt kabalája ennek a világeseménynek. A verseny hivatalos logójában Jokohama legfőbb ismertetője, a kikötője kapott szerepet. Ha közelebbről is szemügyre vesszük a képet, láthatjuk, hogy a pingpongütős játékos nem más, mint egy horgony. Talán azért is tartották fontosnak kiemelni ezt a tényt a rendezők, mert Jokohama 2009-ben ünnepelte a kikötő megnyitásának 150. évfordulóját, amit a város születésnapjaként tartanak számon, nem véletlenül. Ez az óceánparti település nem is olyan rég csak egy kis halászfalu volt körülbelül 400 lakossal, mára azonban Japán egyik legnépesebbe városa lett – a vb ideje alatt a második helyen állt az erre vonatkozó listán. Ez a hatalmas ugrás pedig nem másnak volt köszönhető, csakis a jokohamai kikötő megnyitásának.

Bár tíz évvel ezelőtti eseményről beszélünk, ez nem jelenti azt, hogy az asztalitenisz szerelmesei kevesebben lettek volna. Itt nem csak a versenyen elinduló profi sportolókról beszélünk, bár mi tagadás, a verseny számadatain is eltáthatjuk a szánkat, ugyanis 101 ország 528 sportolója és 378 párosa szállt harcba a világbajnoki címekért. Mi sem bizonyíthatná jobban ezen résztvevők elszántságát és elhivatottságát az asztalitenisz iránt, mint hogy Cheng Yinghua 51 évesen állt az asztalhoz, ezzel pedig ő volt a mezőny legidősebb versenyzője. Vagy hogy az akkor 39 éves Saive 2009-ben már a 18. egymást követő világbajnokságán szerepelt. Ami pedig a szurkolókat illeti, a japán érdekeltségű mérkőzéseken a hazai közönség sokszor akár több ezres létszámmal képviseltette magát, ezzel igencsak megnehezítve az ellenfelek helyzetét.

A Yokohama Arénában természetesen kínai szurkolókból sem volt hiány. Ez azért sem meglepő, mert ezen a világbajnokságon már előzetesen is kínai uralomra lehetett számítani. Hamar kiderült, hogy ezek a számítások a helyükön vannak, ugyanis a húsz megszerezhető éremből tizenhetet kínai asztaliteniszezők hódítottak el. De ami még ennél is hajmeresztőbb, az egyéni számok és a vegyes párosok dobogóján csakis kínai versenyzők álltak. Annak ellenére, hogy a részt vevő országok 40 százaléka európai volt, egyetlen dobogós helyet sem sikerült kontinensünknek szereznie. Az egyetlen esélyes a teljes kínai dominancia ellen Timo Boll volt, ám a német versenyző a torna előtt, pályafutása során immár másodszorra, hátsérülés miatt visszalépni kényszerült. Vang Hao így pályafutása során először magabiztosan húzta be az első helyet, amit a párosban megszerzett aranyéremmel koronázott meg. A nőknél pedig Csang Ji-ning, bár szinte hihetetlen, de 10. világbajnoki győzelmét ünnepelhette Jokohomában. Magyar versenyzőink közül Tóth Krisztina bizonyult a legsikeresebbnek, egyéniben és párosban is – Póta Georgina oldalán – sikerült bejutnia a legjobb 16 közé. Külön kiemelendő, hogy Tóth a későbbi tornagyőztes Csang Ji-ninggel szemben maradt alul egyéniben.