Magyarország megvédte címét az asztalitenisz-játékvezetőknek rendezett németországi csapatversenyen. A részletek Héjj Marcell alábbi beszámolójából derülnek ki.

2017. augusztus 12-én a németországi Worms városa adott otthont az asztalitenisz-játékvezetők között hagyományosan megrendezendő nemzetközi csapatversenynek, mely rendkívül komoly, több évtizedes múltra tekint vissza, az első ilyen bajnokság 1969-re datálódik. Kezdetben német tartományok mérték össze rajta erejüket, majd a sportkapcsolatok elmélyülésével fokozatosan kapcsolódtak be különböző országok a versengésbe. Hazánk 2002-ben kapott először meghívást, azóta egy kivételtől eltekintve valamennyi alkalommal képviseltettük magunkat a viadalon. A korábbi magyar szereplés kifejezetten sikeresnek mondható, az első évi 13. pozíciót követően egy 5., két 4. és egy 3. hely mellett nyolcszor mi emelhettük magasba a legjobbnak járó trófeát.

A lebonyolítási rendszerről röviden: a 16 résztvevő csapatot 4 db négyes csoportba sorsolták be, majd a körmérkőzés befejeztével a csoportelsők az 1-4., a másodikok az 5-8., a harmadikok a 9-12., a negyedikek pedig a 13-16. helyért folytathatták a küzdelmet. A 6 fős csapatok tagjait nevezéskor erősorrend alapján kellett megadni, a meccsek során aztán mindenki az ellenfél azonos helyén szereplő tagjával került szembe, s amennyiben egyik egység sem szerzett legalább 5 egyéni győzelmet, következhettek a tetszőleges formában megadott párosok.

A sorsolást látva nem lehettünk igazán boldogok, ugyanis már a kezdeti szakaszban összekerültünk a legnehezebbnek vélt riválissal, a mindig kiválóan szereplő, ezúttal is főként fiatalokkal érkező Hessen együttesével. A két simábbnak ígérkező összecsapást Luxemburg, illetve a házigazda Rheinhessen második csapatával szemben a papírformának megfelelően hibapont nélkül hoztuk, majd következett a csoportrangadó a már említett hesseni alakulat ellen. Alapvetően úgy gondolkodtunk a mérkőzést megelőzően, hogy az első négy párharc megnyerése sorsdöntő lehet, ugyanis az ötödik és hatodik helyen egyértelműen az ellenfél játékosai látszottak esélyesnek. Az előzetes tervet aztán kisebb-nagyobb nehézségek árán sikerült is teljesíteni, így 4:2-es előnyből kezdhettük a párosokat. A folytatásban az Erdey Pál és Fodor Róbert alkotta kettősünk tisztességesen helytállt ugyan, de vereséget szenvedett a hesseniek legerősebb párosa ellen (némi taktikai megfontolás is volt az ő szerepeltetésükben az első helyen), ám ezután a Fodor Ronald, Lukács Levente duó magabiztosan, játszmát sem veszítve szállította az 5:3-as végeredményt jelentő győzelmet.

A döntőbe jutásért az ugyancsak kitűnő erőkből álló Ausztria következett. A „sógorok" csoportjukat egészen imponáló teljesítménnyel, 17:1-es győzelmi aránnyal nyerték, ami kellő óvatosságra intett bennünket a találkozóval kapcsolatos esélylatolgatás során. Aggodalmaink azonban hamar elillantak, a meccs végül nem hozta a várt izgalmakat, sima 5:1-gyel jutottunk be a fináléba. A bajnokságot eldöntő összecsapást Sachsen gárdájával vívtuk, velük az előző évben egy szakasszal korábban kerültünk össze, akkor hatalmas csatában harcoltuk ki ellenük a továbbjutást. Most viszont már az elejétől fogva sokkal koncentráltabban játszottunk, ellenfelünk így nem is tudta felvenni velünk a ritmust. Mind a hat egyéni mérkőzést sikeresen abszolváltuk, ezzel tavalyi címünket megvédve immár kilencedik alkalommal hódítottuk el az első helyezettet illető serleget. Folyt. köv. jövőre Vorchdorfban...

A csapat tagjai: Erdey Pál, Fodor Róbert, Fodor Ronald, Kékedi Miklós, Lukács Levente, Héjj Marcell