Szombat délután a budapesti World Tour-versenynek otthont adó Tüskecsarnok aulájában magyar asztalitenisz-legendákat díjaztak.

Miközen a Tüskecsarnok nagytermében a World Tour-viadal indulói küzdöttek – immár a dobogós helyekért –, a lenti aulában átadták az ETTU Badge of Honourt, azaz Becsületrendet és a Hall of Fame-be, azaz a hírességek csarnokába beválasztott kiválóságok kitüntetéseit.

A Becsületrendet az Európai Asztalitenisz-szövetség (ETTU) először 2016-ban adta át azoknak a jelölteknek, akik kiemelkedő munkájukkal segítették az európai szövetség működését. 2015 októberében a Jekatyerinburgban tartott ETTU kongresszuson jelentették be, hogy kik kapják ezt a kitüntetést. A listán három magyar szaktekintély is szerepelt: dr. Ormai László és felesége Ormai Etelka, valamint Faragó Judit.

A díjat Ronald Kramer, az ETTU elnöke és Richard Scruton, az ETTU főtitkára adta át. A Magyar Asztalitenisz Szövetség elismerő díját gratulációként Nátrán Roland elnök és dr. Stocker Miklós főtitkár adta át.

Faragó Judit: Tízévesen kezdett el komolyabban foglalkozni az asztalitenisszel. Első edzésére édesapja vitte el a Gammába. Két évvel később már a Főkert HSC-nél ütötte a labdát, ahol neves felnőttek, többek között Kóczián Éva segítette fejlődését. Ezt követően a Bp. Spartacushoz igazolt, 14 évig játszott a klub színeiben. Csapatával több alkalommal eljutott a legjobbak közé a VVK-ban és az ETTU-Kupában. Egyéni versenyen ötször, csapatban egyszer szerzett bronzérmet. Sportolói pályafutása után előbb az MTI sporttudósítója lett, majd 12 évig a MOATSZ főtitkáraként tevékenykedett. 1996-ban bekerült az ETTU elnökségébe, majd 1999-től európai képviselő és az ITTF Igazgatótanácsának tagja lett. Ő volt az ITTF történetének első női alelnöke és egyúttal az ITTF elnökségének tagja.

„Természetesen nagy megtiszteltetés, hogy az Európai Asztalitenisz-szövetség rám is gondolt, amikor ezt a kitüntetést odaítélte – nyilatkozta Faragó Judit. – Nekem személy szerint két dolog igazán megtisztelő. Az egyik, hogy ilyen előkelő társaságban, saját országom óriási bajnokaival együtt vehettem át ezt a díjat, a másik, hogy az első körben díjazottak közé kerültem.”

Dr. Ormai László és felesége, Ormai Etelka: Ormai László 1968-ban érte el első nagy sikerét, amikor csapata megnyerte a magyar NB I-et. Ezt követően lányai 39 alkalommal szerezték meg a legfényesebb érmet. Ezután utánpótlás-neveléssel kezdett foglalkozni, sikeresen. Volt ifjúsági kapitány, női válogatott edző, szövetségi kapitány, edzőbizottsági elnök, szakmai elnökhelyettes. 1970-ben klubjával BEK-et nyertek, amit később még 24 alkalommal megismételtek. Európa-bajnoki és világbajnoki éremgyűjteménye is egyedülállóan gazdag. 60 éven át volt szakosztályvezető, ez példátlan a sporttörténelemben. Tanított a Testnevelési Egyetemen mint egyetemi docens. A Magyar Edzők Társaságának elnöke volt és a Mesteredzői Kollégiumban is ezt a tisztet töltötte be. Jelenleg mindkét társaságnak és a MOATSZ-nak is tiszteletbeli elnöke.

A jelentős sikerekben méltó társa és támasza felesége, Komlódi Etelka, a Statisztika egykori versenyzője, a sportág népszerű – ma már – Eci nénije, aki végig családnak tekintette a versenyzőket, s anyaként kezelte őket.

„Épp most számoltam össze, már hatvannyolc éve vagyok az asztalitenisz sportban, és ebből hatvankét évet töltöttem a szövetség közelében, hiszen ha jól emlékszem, 1952-ben már Budapest ifjúsági kapitány voltam. Ebben a korban már semmit sem változtat meg egy ilyen elismerés, mégis jól esik az embernek. Aki azt mondja, hogy nem, az hazudik. Az ilyen World Tour-versenyeken a magyar játékosok testközelből láthatják a világ legjobbjait. Ezen klasszisok zöme azonban ázsiai születésű játékos. Az életfelfogás, az edzéslehetőség, az edzésrend egészen más náluk, mint egy európai embernél. Ezért nagyon optimistának kell ahhoz lenni, hogy valaki azt mondja, hogy az ázsiaiakat mi, európaiak rövid időn belül utolérjük” – mondta Ormai László, akinek felesége nem lehetett jelen a díjátadón, mivel másfél éve egy baleset következtében súlyos sérülést szenvedett, és még nem épült fel belőle teljesen.

A Badge of Honour díj mellett új Hall of Fame-tagokat is avatott az ETTU.

A jekatyerinburgi Európa-bajnokság alatt hivatalosan is megalapították az Európai Asztalitenisz Hírességek Csarnokát. Az Európai Asztalitenisz Hírességek Csarnokába azok a korábbi – még élő vagy már elhunyt – játékosok, edzők és egyéb személyek kerülhetnek be, akik pályafutásuk során nagymértékben hozzájárultak az asztalitenisz fejlődéséhez Európában. A követelmények szerint olyanok jöhetnek szóba jelöltként, akik a nagy világversenyeken érmet szereztek vagy egyéb kiemelkedő eredményt értek el; kivételes sportemberi magatartást tanúsítottak; és sokat tettek a sportág fejlődéséért, az asztaliteniszről kialakult kép javításáért.

A 11 beiktatott magyar közül Barna Viktor, Berczik Zoltán, Farkas Gizella, Mednyánszky Mária és Sidó Ferenc elhunytak, Kóczián Éva egészségügyi okokból nem tud ma itt lenni, Magos Judit pedig külföldön él. Bátorfi Csilla, Jónyer István, Gergely Gábor és Klampár Tibor viszont jelen volt és átvette a kitüntetést.

Bátorfi Csilla: versenyzői pályafutása Szombathelyen indult. A Tolnai Vörös Lobogóban kezdte meg a versenyzést édesapja (dr. Bátorfi István) és Sáth Sándor edzők irányításával. Hat év után a fővárosba igazolt a BSE csapatához. Itt forrt igazi klasszissá. Részese volt csapata több kupagyőzelmének, az ETTU-kupában 1985-ben, 1987-ben, 1989-ben és 1990-ben. 1986 és 2003 között egy egyéni, három csapat valamint öt páros számban is a kontinens legjobbja lett. Hat éven át volt a BSE játékosa, majd Jugoszláviába, a Kikinda csapatához szerződött. Csapatban 3-szoros világbajnoki bronzérmes, párosban Tóth Krisztinával 1995-ben állhattak fel világbajnoki dobogó harmadik fokára. 1992-ben már a német Langweid csapatát erősítette, ahol 16 éven át volt a klub meghatározó játékosa. Nyolcszoros Bundesliga-bajnok, az ETTU-kupában háromszor (1995, 1996, 1999), a BEK-ben kétszer (1997 és 2005) lett kupagyőztes. Ötszörös olimpiai résztvevő, szakedzői diplomát is szerzett, örökös bajnokunk, az országos bajnokságok során 12 alkalommal vehette át az elsőségért járó aranyérmet.

„Családias körülmények között zajlott a díjátadó, örülök, hogy itt lehettem. Nagyon megtisztelő ez az elismerés – mondta Bátorfi Csilla, aki jelenleg szabadúszó edzőként dolgozik Németországban, unatkozni nem nagyon szokott, de azért az idei októberi magyarországi Eb-re megpróbál eljönni. – Az az időpont nekem annyira nem passzol, de lehet, hogy egy hétvégén haza tudok jönni.”

Gergely Gábor: 1961-ben a KSI elődjénél kezdte meg sportolói pályafutását. Első sikerét az úttörő-olimpián kivívott győzelmével szerezte. 1970-től a BVSC-ben játszott. 1975-ben Jónyer Istvánnal párosban, 1979-ben csapatban lett világbajnok. A kontinensbajnokságok során 10 érmet, köztük 4 aranyat szerzett. 1978-ban egyesben, párosban és csapatban is legyőzhetetlennek bizonyult, és egyúttal az Európa-bajnokság hőse is lett. 1980-ban BEK-et nyert csapatával, számtalan nemzetközi versenyen diadalmaskodott. Játszott az osztrák Volkersdorfban, sportolói pályafutását a Ceglédi VSE-nél fejezte be. Ezután sportújságíróként tevékenykedett, 2013-ban asztalitenisz-akadémiát indított a sportolni vágyó fiataloknak.

Jónyer István: Pályafutását a Diósgyőri VTK játékosaként kezdte tizenhárom éves korában, 1963-ban. 1970-ben a Budapesti Spartacushoz igazolt át, és a klub színeiben versenyzett egészen 1984-es visszavonulásáig. 1975-ben elnyerte az egyéni világbajnoki címet. Férfi párosban kétszer lett világbajnok, 1971-ben Klampár Tiborral, illetve 1975-ben Gergely Gáborral. 1979-ben csapat-világbajnoki aranyérmet nyert. Az Európa-bajnokságokon két ízben férfi párosban (1972, 1974), kétszer pedig csapatban (1978, 1982) szerzett aranyérmet. 1967–1982 között 25 alkalommal nyert magyar bajnokságot, 6-szor egyéniben, 11-szer párosban és 8-szor vegyes párosban. Híressé vált az általa kitalált oldalpörgetés, az ún. kiflipörgetés, amelyet korábban csak ő tudott.

Klampár Tibor: 13 évesen már letette névjegyét az asztalitenisz sportágban. Háromszor nyerte meg a legfiatalabbak bajnokságát. A Budapesti Postásban nevelkedett. Szombathelyen a serdülők Európa-bajnokságán kezdte meg az aranyérmek gyűjtését 1966-ban, amit az ifjúságiak között is megismételt. 1976-tól 1984-ig a Budapesti Spartacust erősítette, majd külföldre szerződött. A TTC Langenloisban, az USC Wolkersdorfban és a Lavamundban játszott 16 éven át. A szöuli olimpián negyedik helyezést ért el. Az egyik legeredményesebb éve az 1971-es volt, amikor Jónyer Istvánnal párosban világbajnoki aranyérmet szereztek és megválasztották az év sportolójának. Tagja volt annak az együttesnek, amely 30 év után csapatban világbajnok lett. 1981-ben világkupagyőztes lett, 1978-ban és 1982-ben csapatban állhatott a dobogó legfelső fokára, párosban pedig 1974-ben. A Budapesti Spartacussal kétszeres BEK-győztes, több kupagyőztes csapatban is szerepelt. Többszörös Szuperliga-győztes. A magyar bajnokságban egyéniben hét, párosban tizenegy, vegyes párosban ötszörös magyar bajnok. A Budapesti Spartacussal ötszörös csapatbajnok. Örökös bajnok, aki máig aktív edzőként és játékosként is.