A Magyar Asztalitenisz Szövetség ezúton reagál a 24.hu hírportálon a Statisztika PSC megszűnéséről szóló hírre, melyet anélkül jelentettek meg, hogy a szövetségtől a helyzetről informálódtak volna.

A MOATSZ természetesen tisztában van a ténnyel: a Statisztika PSC asztalitenisz-szakosztály nem csupán a magyar, de az európai, sőt egyetemes asztalitenisz számára felbecsülhetetlen értékkel bír. A klub beírta magát a világ asztalitenisz-történetébe. Szerintünk a nemzetközi asztalitenisz-életben nincs olyan számottevő szereplő, aki ne ismerné, és ne méltatná a Statisztika korszakos munkáját és eredményeit. Ez a magyar klub az asztalitenisz-történelem egy meglehetősen hosszú korszakára nyomta rá bélyegét. Amikor a Statisztika sikereiről beszélünk, nyilvánvaló módon dr. Ormai László sportvezetői teljesítményét is dicsérjük. Személye és munkája sok éven keresztül szállította a magyar asztalitenisz sikereit mind klub és válogatott szinten. Éppen ezért minden felelős sportági szereplő a legnagyobb elismeréssel és tisztelettel említheti Ormai Laci bácsi és az általa vezetett szakmai műhely munkáját. Még akkor is, amikor a magyar női asztalitenisz fejlesztését végezzük a válogatottban, szakmai műhelyekben, akkor sem relativizálódott a Statisztika szakmai múltja, eredményei, még kevésbé dr. Ormai Laci bácsi személyes teljesítménye. A klub ügyében csütörtökön, március 12-én, a Magyar Asztalitenisz Szövetség rendkívüli elnökségi ülést tart, melynek kizárólagos témája a Statisztika PSC további működése.

A cikkben említett időszakban, Nátrán Roland elnök mandátuma alatt, 2013-tól napjainkig – 1 évet leszámítva, amikor az Extraliga-győztes, BL-negyeddöntős Szekszárd vezetőedzője, Szily György volt megbízva – kizárólag a Statisztika PSC szakmai stábja látta el a női szakág utánpótlás-vezetői feladatait.

Sorrendben:

• Téglás Péter (Statisztika PSC)
• Fülöp István (Statisztika PSC)
• Szily György (Szekszárd)
• Türei Ferenc (Statisztika PSC)

Jelenleg a szakágvezető mellett az újonccsapat szövetségi kapitánya, Oláh Zsuzsa dolgozik a Statisztika PSC színeiben.

Ugyanezen időszakban minden elnökségben ott ült a Statisztika PSC képviselője.

• Téglás Péter (Statisztika PSC)
• Fülöp István (Statisztika PSC)
• Oláh Zsuzsa (Statisztika PSC)

A Magyar Asztalitenisz Szövetség Szakmai és Edzőbizottságának javasolt névsorát a Statisztika PSC képviseletében Oláh Zsuzsa elnökségi tag terjesztette elő, amit az Elnökség változtatás nélkül, egyhangúlag elfogadott.

A 24.hu írásában megjelent állítással szemben Fülöp István (Statisztika PSC) munkájára nagyban igyekezett támaszkodni a Szövetség:

• 2017-től elnökségi tagként dolgozott, ám lemondott;
• 2018-tól a női utánpótlás szakágvezetője lett, ám lemondott;
• 2018-tól a Statisztika PSC delegáltja, Oláh Zsuzsa előterjesztése alapján az Elnökség a Szakmai és Edzőbizottság tagjának jelölte ki, ám lemondott.

Nem valós tehát a cikk azon állítása, hogy a magyar asztalitenisz ne tartana igényt a Statisztika PSC szakemberének munkájára.

Az elnök személyét úgy mutatja be a cikk, mint aki olyan volt helyettes-államtitkár, korábbi Eximbank-vezérigazgató, aki az asztaliteniszben folytatott tevékenysége, megválasztása során „politikai hátszelet” élvezett szemben „a tetten érhető piaci alapú gazdasági teljesítményt és a sportági szakértelmet” felvonultató jelölttel.

Nátrán Roland pályája során soha, semmilyen politikai pozíciót nem töltött be, soha, semmilyen politikai pártnak nem volt tagja. Makroközgazdász pályakezdőként 2002-ben gyakornok, majd fogalmazó, később tanácsos a Pénzügyminisztériumban. 2003 és 2009 között László Csaba, majd Draskovics Tibor, később Veres János minisztersége alatt köztisztviselő volt. Szakmai vezető – osztályvezetőként – 2009-ben lett Oszkó Péter minisztersége alatt. 2010-ben, Matolcsy György minisztersége alatt lett helyettes-államtitkár, ami a köztisztviselői törvény szerint a legmagasabb, nem politikai pozíció az államapparátusban. Akkori közvetlen felettese, aki a pozícióra felkérte, Kármán András államtitkár volt. (Habár ő államtitkárként már politikai pozíciót töltött be, szintén nem politikus: államtitkári megbízatása előtt jegybanki szakértő/középvezető (igazgató) volt, jelenleg az Erste Jelzálogbank Zrt. vezérigazgatója.) Az Eximbank vezetőjeként sem politikai feladatot látott el, érdemes az Eximbank akkori tevékenységét e tekintetben megvizsgálni.

Bankárként nyújtott szakmai teljesítménye (a hazai és nemzetközi pénzügyi piacok elismert szakértőjeként 2013-ban a Bankszövetség elnökségi tagjának választották, 2014-ben a megtisztelő „2013. Év fiatal menedzsere” díjat kapta meg, több szakmai és civil szervezet méltatta munkáját, mint pl. a Money World vagy a Transparency International). Makroközgazdászként a Pécsi Tudományegyetem címzetes egyetemi docens rangra emelte.

A cikk, mint „a sportvilágban járatlan Nátrán” hivatkozik a szövetség elnökére. Tény, hogy országos sportvezetői pozíciót 2013 előtt nem töltött be, ám 10 éves korától első osztályú utánpótlás-bajnokságokban, majd felnőtt NB I/B és NB II osztályokban kézilabdázott. A 2000-es években elnöke volt a Várpalotai DSE Unió kisvárosi sportegyesületnek, majd – jelenleg is – a Várpalotai Bányász Sport Körnek. a MOATSZ elnöki tisztsége mellett a MOB tagjává választották, illetve tagja a Paralimpiai Bizottság elnökségének és a MOB Gazdasági Bizottságának. Szerintünk ezek alapján a MOATSZ-elnök nem tekinthető járatlannak a sportvilágban.

A cikk említést tesz arról a tényről, hogy az Eximbankból történő eltávolítását követően egy különös büntetőeljárás vette kezdetét, ami 6 év után máig sem zárult le. Talán segítené az objektív véleményalkotásban az olvasókat, ha azt a friss tényt is közölné az írás, hogy a Kúria az éppen egy hónapja meghozott jogerős ítéletében a büntetőeljárással érintett szerződést jogszerűnek és végrehajtandónak minősítette.

A 24.hu írása egyetlen kiragadott mondat alapján a következőt állítja: „Az elnöki antréban megfogalmazott vágyak közül nem sok minden teljesült.” A megállapítást az írás nem támasztja alá semmivel, hisz a kiragadott mondatban szereplő témák közül: nem szól az igazolt versenyzői létszámról (ami nem azonos az utánpótláskorú játékosok számával), nem szól a sportági bázis szélesítéséről, és nem szól semmit a megyei és régiós központok munkájáról sem.

Mindezek helyett három ironikus, hangulatkeltő, kétségkívül pejoratív megállapítás következik a szövetségi adminisztrációról, az iskolai sporteszköz programról és a nemzetközi versenyrendezésről:

• a háromfős szövetségi apparátus tíz főre emelkedett,

Nem értjük, mi kivetnivaló van abban, hogy a kétségkívül működésképtelen, funkcióit ellátni képtelen háromfős adminisztrációt a valós feladatokhoz igazítottuk, létszámát megnöveltük, amely szervezetfejlesztésnek köszönhetően széleskörű adminisztratív, pénzügyi, szervezői stb. feladatait a szövetség pontosan és precízen ellátja.

• és a megszaporodó adóforintból látványos iskolai pingpongasztal-adományozási akciókat hajtott végre az elnök, aminek köszönhetően az érintett intézmények 10-15 perces oktatási szüneteiben valóban többen forgóznak azóta.

Ez a pont talán minden egyéb, támadó hangvételű megállapításnál jobban mutatja az írás egyoldalú, megalapozatlan, hangulatkeltő attitűdjét.

2015/2016-ban az EMMI kezdetben szűkebb, majd később 13 sportágat felölelő körben nyújtott céltámogatást általános iskoláknak a „Sport Legyen a Tied” programban. A hivatalos megfogalmazás szerint: „A kezdeményezés legfőbb célja, hogy országszerte segítse a sport beépülését a gyerekek mindennapjaiba, elősegítve ezzel a programban részt vevő sportági szövetségek utánpótlás-bázisának a növelését. A program a köznevelési intézmények sporteszköz-állományának a fejlesztésével támogatja az iskolai testmozgást. A programban érdekelt 13 szakszövetség – félmilliárd forintos támogatási keretből – országszerte több mint 1100 intézménybe helyez(ett) ki sportágspecifikus eszközcsomagokat, s mintegy 200 intézményben bemutatót is szerveztek, hogy minél több gyermek kapjon kedvet a sporthoz, mozgáshoz.” Az Asztalitenisz Szövetség az EMMI programjában mintegy 260 általános iskolát vont be a programba, minden iskolának egy testnevelésórára szabott kapacitással bíró eszközcsomagot bocsátott rendelkezésre: 5 db asztalt, adogatógépet, hálókat, ütőket és labdákat, továbbá térelválasztó elemeket. A program támogatására – iskolai pedagógusoknak nyújtott ösztöndíjjal – a MOATSZ középfokú képzési programot indított annak érdekében, hogy a szakemberek az alapvető mozdulatokat helyesen tanítsák meg a gyerekeknek. Szintén a program céljait segítendő az asztaliteniszklubokat egy mentorprogram keretében összekötöttük a hozzájuk legközelebb eső iskolával. A programnak köszönhetően mára országszerte több tucat iskolában indultak iskolai pingpongprogramok (referenciák: Budaörsi 1. Számú Általános Iskola, a várpalotai Bán Aladár Általános Iskola, de több ilyen iskola működik Debrecenben, Sopronban, Veszprémben stb.).

Miközben a cikk azt állítja, a sportági bázis szélesítésére tett elnöki vállalás nem teljesült, éppen ennek elemeit emeli ki negatív példaként „10-15 perces oktatási szünetekben történő forgózásként” aposztrofálva egy ennél jóval átfogóbb programot.

Az írás a Szövetség pénzügyi gazdálkodását teljesen tévesen, megalapozatlanul mutatja be. Míg leírja a 2014-2018. évek pénzügyi kereteit, említést sem tesz arról, hogy az országos sportági szövetségek pénzügyi eszközeinek jelentős része ún. célhoz kötött, azaz céltámogatás (infrastruktúra-fejlesztés, sporteszközbeszerzés, nemzetköziverseny-szervezés, stb.). A Magyar Asztalitenisz Szövetség folyó kiadásainak, szövetségi programjainak, így a klubtámogatási rendszernek is forrásául szolgáló Kiemelt Sportágfejlesztési Támogatás összege 170 millió és 195 millió forint között mozgott évente, ami nyilvánvalóan sokkal kisebb mozgásteret takar a cikkben jelzetthez képest.

Az írásban szerepel a megállapítás: „Nem lett azonban több igazolt asztaliteniszező. Sőt.” A megállapítás tényszerűen nem igaz. Ám a cikk nem is hoz semmilyen adatot igazolásként, a teljes igazolt versenyzői létszám ugyanis több ezer fő, és évek óta trendszerű emelkedést mutat.

A cikk „az országos utánpótlás fiú és leány ranglistaversenyeken indulók létszámára” hivatkozik, összehasonlítva a 2014. év végi és a 2020. év eleji adatokat. A módszertan alapvetően hibás szakmailag: év elején kiesnek a nyilvántartásokból a kiöregedő ifjúsági, serdülő és újonc versenyzők, amely kategóriákat korosztályonként töltenek fel a klubok az év folyamán. A módszertanilag helyes összehasonlítás 2014. év végével 2019. év vége, melyet az alábbi táblázat mutat:

Az adatok szerint a lány utánpótlás létszáma nagyjából stagnált, a cikk megállapításával szemben az újonc belépőknél gyakorlatilag változatlan, míg a fiúk esetében jelentősebb bővülés figyelhető meg, különösen az újonc és serdülő korosztályokban.

Fontos megjegyezni, hogy a fenti számoknál sokkal nagyobb létszámokkal lennénk igazán elégedettek, ám az adatokat torzítja, hogy a diákolimpiákon az igazolt asztaliteniszezők nem vagy csak korlátozottan indulhatnak, ezért a valós utánpótláskorú létszám az igazoltak számához képest jelentősen magasabb.

A cikknek az a része, amely a 2020-as országos egyéni és páros bajnokság döntőjének mezőnyét az 1990-es évek kvalifikációs, azaz selejtezős mezőnyével veti össze, nem csupán megalapozatlan, értelmetlen, de nélkülöz mindenfajta szakszerű és elemző megközelítést.

Az írás „Apró, fájdalmas tőrdöfések” címmel felvezetett része már a címadással is hangulatkeltő és félrevezető, amellett, hogy ténybeli tévedések szerepelnek benne.

• A Postás asztalitenisz-szakosztálya nem szűnt meg, sőt, kormányhatározat szól arról, hogy 20 asztalos pingpongterem és kapcsolódó kollégium épül a klub számára, a beruházás előkészítés alatt van. Feltételezzük, hogy ha dr. Ormai Laci bácsi 70-es, 80-as években nyújtott infrastruktúra-fejlesztő munkája méltán arat elismerést, talán a 2020-as évek hasonló fejlesztése sem ítélendő meg máshogy a sportág szempontjából.
• Az a tény, hogy a Szövetség 7-8-ról 32-33-ra növelte a pénzügyi támogatásban részesülő klubok/szakosztályok számát egybecseng a Magyar Asztalitenisz Szövetség 2017. évi Közgyűlésén elhangzottakkal, miszerint növelni és erősíteni igyekszünk a sportág bázisát, támogatni kívánjuk a minőségi utánpótlás-nevelő munkát, klubokat. A támogatások szétosztása egy olyan objektív kritériumrendszeren alapul, ami az utánpótlásnevelés mennyiségi és minőségi mutatóit, továbbá az edzőképzési programokban való részvételt veszi figyelembe. Éppen azért, hogy a programban részt vevő klubok támogatása ne csökkenjen, de további klubokat tudjunk bevonni, a támogatások keretösszegét az elnökség 17 millió forintról 25 millió forintra emelte.
• A Statisztika PSC támogatása nem csökkent. Miután a teljes támogatási program átalakult, a korábbi teljes összeg került összevetésre egy résztámogatással. 2019-ben a Statisztika PSC támogatása: 2,9M forint létszám- és eredményalapú támogatás, 0,6M forint régiós edzőprogram keretében kapott támogatás, 1,1M forint edzői bértámogatás, további 1,2M forint szakvezetői bértámogatás. A Statisztika PSC teljes infrastruktúra-költségét a MOATSZ fizeti, ami mintegy 12M forint évente (a sportcsarnokban természetesen szövetségi edzések is folynak, ám a Statisztika költséget nem visel). A Statisztika PSC hasznosítja az Ormai László Asztalitenisz Csarnok alagsori termét, amit más sportág számára ad bérbe évi 6M forint összegben, ami szövetségi költségviselés mellett szintén támogatásnak tekinthető. Összesen tehát mintegy 24 millió forint összegű támogatásban részesül szövetségi forrásból a klub.
• A cikkben írtakkal szemben az Ormai László Asztalitenisz Csarnok fejlesztése nem a Statisztika PSC forrásaiból történik: a Magyar Asztalitenisz Szövetség az elmúlt három évben összesen 120 millió forint összegű infrastruktúra-fejlesztést valósított meg (vizesblokkok, nyílászárók, szigetelés, világítás stb.), amit az NSK további 320 millió forint összegű, megvalósult fejlesztése (teljes energetikai és gépészeti felújítás) egészít ki.

A cikkben írtakkal szemben nem állítottuk, hogy „a Statisztika PSC az utóbbi évek kudarcainak fő letéteményese”, vagy hogy dr. Ormai Lászlóval, a Statisztika PSC vezetőjével személyesen elmérgesedett volna a viszonyunk, sőt:

• 2016-ban az elnök úr személyes javaslatára tüntette ki az ETTU dr. Ormai Lászlót és feleségét, Eci nénit a legrangosabb európai asztalitenisz-életműdíjjal, amely díjat az elnök út személyesen adhatott át Budapesten a díjazottaknak;
• 2019-ben a Budapesten megrendezett világbajnokság díjátadó ceremóniája során a magyar szövetség is delegálhatott a protokoll alapján díjátadót: dr. Szabó Tünde államtitkár asszony, Kulcsár Krisztián MOB elnök úr, Tarlós István főpolgármester úr, dr. Schmitt Pál köztársasági elnök úr mellett dr. Ormai Lászlót jelöltük díjátadónak, kifejezve ezzel a díjátadók kiemelkedő szerepét a hazai sportéletben;
• 2020. március 13-án, 11:00 órakor a Magyar Asztalitenisz Szövetség és a Nemzeti Sport Központok nevében a meghívott szövetségi és más sportvezető vendégek, szakemberek és sportolók körében az elnök úr személyesen avatja fel azt a névadó táblát, melyet az Ormai László Asztalitenisz Csarnok homlokzatán helyezünk el a Statisztika PSC vezetőjének tiszteletére.

Fentiek alapján megállapítható, hogy a 24.hu által közölt írás számos tekintetben eltér a tényektől, általában is egyoldalú és megalapozatlan, tendenciózusan félrevezető, nem ad lehetőséget az érintett szövetségi tisztviselő reagálására, továbbá nélkülöz mindenfajta forráskritikát. Az írás továbbá alkalmas mind Nátrán Roland, mind pedig a Magyar Asztalitenisz Szövetség mint jogi személy jó hírnevének és becsületének megsértésére, valótlan adatok közlésével és megalapozatlan vélemények tényként való feltüntetésével erkölcsi, sportszakmai, és ebből következően anyagi kárt okoz, illetve erre alkalmas.

Tekintve, hogy a Magyar Asztalitenisz Szövetség a 24.hu-t – a magyar sajtó részeként – fontos partnernek tekinti, nem feltétlenül tartjuk helyes megoldásnak, hogy a fenti sérelmeket polgári jogi vagy büntetőjogi eszközökkel orvosoljuk. Különösen azért, mert számítunk a portál konstruktív együttműködésére a jövőben, amivel elejét vehetjük bármely hasonló helyzet kialakulásának. Megfelelő forráskritikával és/vagy az érintett szervezet tisztségviselőjének megszólaltatásával, reagáltatásával elkerülhető lett volna a kialakult helyzet. Mindez mutatja a média felelősségét.