2014. augusztus 16-án zajlott le az asztalitenisz játékvezetők közötti hagyományosan megrendezésre kerülő nemzetközi csapatverseny, melynek idén Luxemburg, azon belül is a fővárostól mintegy 15 km-re fekvő Roodt-Syr nevű kisváros adott otthont.

A csaknem fél évszázados múltra visszatekintő bajnokság kezdetben német tartományok közötti vetélkedés volt, majd a nemzetközi sportkapcsolatok elmélyülésével több európai ország is fokozatosan bekapcsolódott a küzdelmekbe. Hazánk 2002-ben kapott először meghívást a versenyre, azóta minden alkalommal képviseltettük magunkat a viadalon. A korábbi magyar szereplés kifejezetten sikeresnek mondható, az első évi 13. pozíciót követően egy 5., két 4. és egy 3. hely mellett hatszor mi emelhettük magasba a legjobbnak járó trófeát.

A lebonyolítási rendszerről röviden: A 16 résztvevő csapatot 4 db négyes csoportba sorsolták be, majd a körmérkőzés befejeztével a csoportelsők az 1-4., a másodikak az 5-8., a harmadikok a 9-12., a negyedikek pedig a 13-16. helyért folytathatták a küzdelmet. A 6 fős csapatok tagjait nevezéskor erősorrend alapján kellett megadni, a mérkőzések során aztán mindenki az ellenfél azonos helyén szereplő tagjával került szembe, s amennyiben egyik egység sem szerzett legalább 5 egyéni győzelmet, következhettek a tetszőleges formában megadott párosok.

Együttesünknek nem volt igazán szerencséje, ugyanis csoportkiemeltként a második és a harmadik kalapból is a látszólag legerősebb csapatot kaptuk ellenfélül. Persze nem idegeskedtünk ezen túl sokat, elvégre az aranyért jöttünk, ahhoz pedig előbb-utóbb mindenkit le kell győzni. Elsőként az egyértelműen legkönnyebb rivális, Rheinland ellen léptünk asztalhoz és a papírformának megfelelően könnyedén, 6-0 arányban diadalmaskodtunk. Ezután következett a csoportrangadó a korábban megszokott összeállításához képest jelentősen megerősített, javarészt fiatalokból álló Thüringen ellen. Kiegyenlített csatát hozott az összecsapás, öt egyéni mérkőzés után minimális előnyt sikerült csak kiharcolnunk, s a 6-os helyen szereplő Kékedi Tibor meccse dönthetett arról, hogy 3-3-as, vagy a jóval megnyugtatóbb 4-2-es eredményről indulhatunk neki a párosoknak. Hihetetlen izgalmakat követően, mérkőzéslabdákat is hárítva Tibor végül nyerni tudott, ezzel egy győzelemre kerültünk az áhított sikerhez. Párosban mindkét gárda taktikázott, ám ebből is mi jöttünk ki jobban, az Erdey Pál – Fodor Róbert duó ugyan vereséget szenvedett, de a másik asztalon a Kékedi Miklós – Héjj Marcell kettős játszmát sem veszítve nyert, így 5-3-as győzelmünkkel hatalmas lépést tettünk a legjobb 4 közé jutás felé. Hátravolt viszont még egy keménynek tűnő erőpróba a Thüringen-t is megszorító Württemberg-Hohenzollern csapata ellen, mely aztán pusztán az 5-1-es végeredményt tekintve nem hozott annyira kiélezett küzdelmet, de az igazat megvallva ez is alakulhatott volna sokkal szorosabban, két meccsen is csak egy hajszállal kerekedtünk felül. Így azonban párosra már nem került sor, készülhettünk az elődöntőre.

A döntőbe jutásért régi nagy riválisunk, a Bayern együttese várt ránk, akik bravúrral nyerték meg csoportjukat a kiemelt osztrákokat megelőzve. Ellenünk viszont már kissé fáradtabban mozogtak, aminek köszönhetően a korábbi megpróbáltatások fényében váratlanul simán, 6-0-lal kerültünk be a fináléba. A bajnoki címről döntő összecsapáson a hagyományosan kiválóan szereplő, ezúttal is erős összeállításban érkező Hessen volt az ellenfél, velük is sok nagy csatát éltünk már át, ugyancsak vegyes sikerekkel. Az erőviszonyok alapján ezúttal is izgalmas mérkőzésre volt kilátás, ám ekkorra már mindannyian remek formába lendültünk, s ellenfelünk nem tudta felvenni velünk a ritmust. Végeredményben 5-1 arányú diadalunkkal 2011 után hódítottuk el újra a legnagyobb serleget, ami immár a hetedik magyar elsőséget jelentette a rangos versenyen.

A csapat tagjai: Erdey Pál, Fodor Róbert, Fodor Ronald, Kékedi Miklós, Kékedi Tibor, Héjj Marcell