A Magyar Asztalitenisz Szövetség elnöke

Nátrán Roland úr

részére

Nyílt levél

Tisztelt Elnök Úr!

A Játékvezetői és Versenybíró Bizottság elnökeként óriási megdöbbenéssel olvastam az Elnökség – a honlapon február 13-án közzétett – 2017/9. számú elnökségi határozatát. Ebben az Elnökség a mérkőzések játékvezetőire és a Versenybíróságra hárítja a felelősséget („mosva kezeit”) a döntéséért és szemet huny afelett, hogy PTE PEAC jogosulatlanul játszatta csapatában Brian O’Neill Afanador Perezt.  Ez a döntés az asztalitenisz közvélemény nem kis felháborodását váltja ki.

Az, hogy az Elnökség a saját mulasztását, hozzáállását ehhez az egész döntési folyamathoz még a játékvezetőkre is próbálja áthárítani, számomra azt mutatja: az Elnökség ebben a döntési folyamatban a jogi csűrés-csavaráson túl – minimális szakmai hozzáértésről/ismeretről sem tesz tanúbizottságot és nem vette azt a fáradtságot sem, hogy tájékozódjon a játékvezetők mérkőzés levezetésével kapcsolatos feladatairól.

Megmagyarázom: A mérkőzésre kiküldött játékvezető/k/nek az egyes játékosok játékjogosultságának elbírálásával kapcsolatban (amennyiben az rendelkezik a MOATSZ által kiadott teljes körű játékengedéllyel és érvényes sportorvosi igazolással) semmiféle jogosultságuk nincs! Még abban az esetben sem, ha - mint jelen esetben – tudná/k/, hogy egy külföldi játékjogosultságú versenyzőnek milyen időhatáron belül kell az igazolását megkérni/kiadni. A játékvezetők feladata a mérkőzés szabályok adta keretek közötti lebonyolítása, a játékfeltételek leellenőrzése, az Extra Liga mérkőzésein a győzelemig, illetve hét mérkőzés lejátszásáig a páros és egyes mérkőzések szabályok szerinti levezetése, annak mérkőzéslapon történő rögzítése, ahogy a Szabálykönyv 3.3.2. pontja előírja.

De nézzük, hogy mi történt.

A Szövetségnek, Főtitkárnak, Versenybíróságnak címezve bejelentés érkezett arról, hogy a PTE PEAC játékosának, Brian O’Neill Afanador Pereznek az igazolása jogszerűtlennek tűnik és kérték ennek a vizsgálatát. Hivatalosan a Versenybíróság 2016. november 29.-én, a meghirdetett szövetségi napon jutott hozzá a dokumentumhoz.  A dokumentum alapján a főtitkár a Versenybíróság véleményét kérte az ügyben. A Versenybíróság 2016. december 4. napján e-mailen megküldte véleményét a főtitkár úrnak címezve, amelyben kifejtette, hogy nevezett játékos leigazolása nem a versenykiírásban meghatározott időpontig, tehát 2016. augusztus 3.-ig, hanem 2016. október 17.-én történt meg, ezért leigazolása teljesen szabálytalan.  Ennek kivizsgálása az iroda munkáját irányító főtitkárnak a feladata, akinek a figyelme fel lett híva, hogy erről nyilatkozzon, mert a Versenybíróságnak határozatát a „konzumensi elv” alapján erre kell alapoznia, tehát a nagyobb szabálytalanságot kell először figyelembe venni és szankcionálni, nem a kisebbet. Itt nem fogadható el a főtitkár úr azon érvelése, amit először mondott, hogy „azért lett későn kiadva Brian O’ Neill játékengedélye, mivel a játékengedélyt igénylő lapot véletlenül a fiókjában hagyta…” Azt nem lehet tudni, hogy a PTE PEAC 2016. október 17.-ig miért nem reklamálta nevezett személy játékengedélyét.

A Versenybíróság állásfoglalásának második részében leírta, hogy ha nem áll fenn a jogszerűtlen leigazolás ténye, akkor két mérkőzésen jogosulatlanul szerepeltették Brian O’Neill Afanador Perezt, mivel ezek halasztott mérkőzések voltak és a mérkőzések eredetileg kisorsolt időpontjában nevezettnek nem volt játékengedélye. A jogosulatlan játék alapján a mérkőzések 2-2 pontját a Komló Sport Kft-nek és a Floratom Szeged AC Probart I. csapatának kell ítélni (A Versenybíróság állásfoglalását csatolom).

Egyébként a Főtitkár úrnak az volt az első reakciója, amikor az ügy megoldásáról személyesen beszéltünk, hogy „a két érdekelt klub nem óvott, a 8 napos óvásra rendelkezésre álló idő már elmúlt, ezért nincs mit keresniük az érintett csapatoknak”.  

Tekintettel arra, hogy meghívást kaptam 2016. december 9.-én az Elnökség 2016. december 16.-i ülésére, ahol a 7. napirendi pontként Brian O’Neill Afanador Perez játékjogosultságának kérdése szerepelt és én voltam megjelölve előadónak, joggal hihettem, hogy az általam beküldött állásfoglalás megtárgyalására kerül sor és lezárulhat az ügy. Ezzel szemben az elnökségi ülést megelőzően egy órával értesítést kaptam, hogy ezt a napirendet nem tárgyalják, az majd egy későbbi időpontban kerül megvitatásra. Miután év végéig nem történt meg az Elnökség összehívása, a karácsonyi ünnepek utáni első szövetségi napon a JVB meghozta a határozatát Brian O’Neill Afanador Perez jogosulatlan játéka ügyében és a mérkőzések 2-2 pontját az ellenfelek javára ítélte.  

Az Elnökség 2017. január 20.-án a PTE-PEAC fellebbezésére tárgyalta az ügyet, azonban döntést nem tudott hozni, de a jogi ellenérvek között szerepelt, hogy a Versenybíróságnak a tudomására jutástól számított 15 napon belül meg kellett volna hozni döntését. Nem vették figyelembe a Szabálykönyv 5.1.5.10. pontjának rendelkezését, amely a következő: „Ha a versenybíróság az 5.1.5.5. pontba ütköző szabálytalanságot (jogosulatlan játék) hivatalból észlel, úgy az esemény tudomására jutásától számított 15 napon belül, de legkésőbb a bajnoki év végéig minden olyan intézkedés meghozatalára jogosult, amelyet óvás esetén megtehetne.”

Ebben az esetben a mondat második felén van a hangsúly, tehát a Versenybíróság intézkedése jogszerű volt, annál is inkább, mert más természetű jogi ügyekben is van hosszabb elévülési idő, mint 15 nap (pl. büntetőügyek), ami lefordítva a mi sportágunkra azt jelenti, hogy a Szabálykönyv alkotása során a szabályalkotónak az volt a szándéka, hogy a sportágban legvisszatetszőbb jogosulatlan játék a bajnokság végéig ne évüljön el.

Úgy vélem, hogy az Elnökség ezzel a döntésével nem a sportág egyetemes céljait, nem a sportszerűséget szolgálja, hanem PTE PEAC csapatának a kirívó szabálytalanság alóli felmentését, bűnbaknak állítva teljesen megalapozatlanul a játékvezetőket és a Versenybíróságot. A döntés alkalmas annak a látszatát erősíteni, hogy egyesek mindenképpen ki akarták mosni a PTE PEAC-ot, annak ellenére, hogy számukra is nyilvánvaló volt a jogosulatlan játék.

A határozat utolsó része pedig egy jogi nonszensz, amikor megtiltja Brian O’Neill Afanador további játékát, hiszen ezzel elismeri, hogy jogtalanul került leigazolásra, ezért játéka nem a halasztás miatt, hanem eleve jogosulatlan volt.

A Versenybírság tagjai különösnek találják, hogy az elnökség nem foglalkozott az „alapvető hibával”, azaz a versenyengedély kiadásával kapcsolatos felelősséggel (legalábbis a szűkszavú Elnökségi határozatban nincs erre utaló jel). Azaz, ki, milyen körülmények hatására rögzítette/állította ki a versenyengedélyt. Számunkra ugyanis nehezen képzelhető el, hogy egy olyan rutinos ügyintéző, aki hosszú évek óta foglalkozik ezzel, fenntartások nélkül azonnal nekiállt volna kiadni a versenyzési engedélyt egy ilyen esetben.

Nem fogadható el az az érvelés, hogy már hasonló esetek korábban is voltak, amikor a versenykiírásban meghatározott időponton túl adott ki a MOATSZ iroda külföldi játékosnak versenyzési engedélyt, mivel ezt a gyakorlatot senki nem ismeri. A versenykiírás tárgyalása során lehetőség lett volna ezt az időpontot a gyakorlathoz igazítani, azonban ilyen javaslat nem volt, ezért az Elnökség az augusztus 3.-i időpontot fogadta el.

Határozott véleményem, hogy abban az esetben, ha a Versenybíróság más előjelű határozatot hozott volna és az ellenérdekű felek fellebbeznek, akkor a fellebbviteli jogot gyakorló Elnökségnek a versenyzési engedély szabálytalan kiadása miatt kellett volna a mérkőzések 2 pontját a PTE PEAC ellenfelei javára írni és nem a játékvezetőket, Versenybíróságot, hanem a MOATSZ iroda munkájáért felelős főtitkárt elmarasztalni.

Amennyiben a hivatkozott Elnökségi határozat játékvezetőkre és Versenybíróságra vonatkozó része nem kerül helyesbítésre, akkor kénytelen leszek levonni a konzekvenciát és Bizottsági elnöki megbízásomról lemondani.

Budapest, 2017. február 16.

                                                                                              Kékedi Tibor

a JVB elnöke

Melléklet: Állásfoglalás Brian O’Neill Afanador játékjogosultsága ügyében.